negyzet_small (1K) Érték-elkötelezett szakszerűség symbol Körültekintő elemzések symbol Megbízható adatok symbol


Kinek adná bérbe lakását? Fatima, Yin, Adofo és Tamás esélyei a magyar lakáspiacon

A Tárki diszkriminációs kutatássorozatának részeként 2011 tavaszán arra kértük a felnőtt lakosságot, hogy képzeletbeli lakáskiadóként döntsenek arról, hogy kinek adnák bérbe lakásukat. A többség előnyben részesítette a női bérlőket a férfiakkal szemben és a határon túli magyarokat a „láthatóan más” külföldiekkel szemben – derül ki a Tárki legfrissebb, „Migráns esélyek és tapasztalatok” című, az Európai Integrációs Alapból finanszírozott kutatásából.
Hasonlóan a képzeletbeli munkáltatói kérdéshez, a magyarok több mint 80 százaléka a kárpátaljai illetve a vajdasági jelöltnek adná ki lakását, és csak elenyésző arányban választották bérlőként az arab, afrikai és kínai jelölteket. A „láthatóan más” külföldiek közül mind a férfiak, mind a nők a kenyai Abenát választották első helyen.

Ön kinek adná ki lakását*? (Az első helyen választottak sorrendje, százalékban, nemek szerint)
ábra
*A képzeletbeli bérlő jelölteket fényképek jelenítették meg, és a kérdőív szövege szerint minden jelölt Magyarországon dolgozott és rendelkezett rendszeres havi jövedelemmel.
Forrás: TÁRKI Omnibusz, 2011. május, N=906
Az adatfelvétel az Európai Integrációs Alap támogatásával készült az EIA/2010/3.1.5.3. számú "Migráns esélyek és tapasztalatok Magyarországon" című projekt keretében. A fiktív állásra jelentkező fiktív jelöltek képei megtekinthetők a projekt aloldalán.


Nemenként vizsgálva az eltéréseket, azt látjuk, hogy a megkérdezettek általában a női lakásbérlőket részesítik előnyben, és ez az összefüggés a női válaszadók esetében fokozottan érvényesül: míg tíz női válaszadóból hét, addig tíz férfiból hat választott első helyen valamelyik női jelöltet.

A lakáskiadói preferenciákat további szempontok szerint vizsgálva, elmondható, hogy a fiatalok (18-29 évesek) az átlagosnál nagyobb arányban adnák ki a lakásukat „láthatóan más” külföldi nőnek (24% az átlagos 15%-kal szemben), az érettségizettek pedig a határon túli nőket részesítik előnyben (58% az átlagos 50%-kal szemben). A roma származásúak a „láthatóan más” külföldi nőknek (31% az átlagos 15%-kal szemben) és külföldi férfiaknak (16% az átlagos 5%-kal szemben) adnák ki lakásukat az átlagosnál nagyobb arányban.

A kutatásról:
A 2011-es „Migráns esélyek és tapasztalatok” című, az Európai Integrációs Alapból finanszírozott kutatás során a válaszadók bevándorlókkal kapcsolatos viselkedési hajlandóságát fiktív munkáltatói kérdésekkel mértük a magyar felnőtt népesség – nem, kor, iskolai végzettség és településtípus szerint – reprezentatív mintáján. A kutatás során a válaszadóknak a megmutatott képeken szereplő személyek közül kellett kiválasztaniuk, hogy melyik fiktív jelentkezőt vennék fel a helyi önkormányzathoz karbantartónak, takarítónőnek, utazási irodába vagy bankba ügyintézőnek, illetve kinek adnák ki lakásukat. A kérdőíves kutatás három egymást követő hónapban zajlott: míg az első hónapban külön kérdeztük meg a válaszadókat a képeken szereplő afrikai, kínai, arab és határon túli magyar származású nőkkel illetve férfiakkal kapcsolatban az elképzelt munkáltatói döntésekről, az ügyintézői helyzetben a nők és a férfiak vegyesen szerepeltek, ezáltal megteremtve annak lehetőségét, hogy az egyes migráns csoportokkal kapcsolatos preferenciákkal együtt a nemekkel kapcsolatos preferenciákat is mérni tudjuk. A képek alatt mintegy „mini-önéletrajzként” szerepelt a fiktív jelentkezők neve, származási országa és legfontosabb munkaerő-piaci tulajdonságai, mely az eredmények korrekt összehasonlíthatósága érdekében egységes volt.


Simonovits Bori, Tárki Zrt.