Nem nőtt tovább, de magas az idegenellenesek aránya

2015 júliusában a felnőtt lakosság 39%-a választotta az idegenellenesnek tekinthető – s most éppen nagyon aktuálissá vált – állítást, vagyis azt, hogy az országba menedékkérő be ne tehesse a lábát. A megkérdezettek 5%-a tekinthető idegenbarátnak, akik szerint minden menedékkérőt be kell fogadni. A többség (a megkérdezettek 56%-a) mérlegelne a menedék nyújtásának, illetve megtagadásának kérdésében.

Mint az 1. ábrán látható, az idegenellenesség mértéke a kezdeti gyors növekedés (1992–1995) után előbb ingadozott (1996–1998, 1999–2001), majd 2002 és 2011között kisebb ingadozások mellett (24–34% között) meglehetősen stabil volt. 2012-ben a korábbi évekhez képest megnőtt az idegenellenesek aránya, s ez 2013-ban és2014-ben is magasabb maradt, mint a 2000-es évek átlaga volt, majd 2015 elején rekordmagasságot ért el.


A 2015. júliusi idegenellenességi adat ismét a 2014. évi szinten áll, tehát magas, de nem nőtt tovább a nemzeti konzultáció, a plakátkampány és a Szerbia felől jövő migránsok médiában is nagy hangsúlyt kapott áradásának hatására. Ezzel szemben megnőtt a mérlegelő, s felére csökkent az idegenbarátok aránya.

A korábbi évekhez képest a mérlegelők körében alacsonyabb a potenciális menedékkérők befogadását elutasítók aránya, de azért az arabokat a mérlegelők háromnegyede (76%) most is elutasítaná, a még az igazán ártalmatlan pirézeket sem engedné be a mérlegelők fele (53%).

Az idegenellenesség ott magasabb az átlagosnál (39%), ahol és akik számára a menekülők jelenléte a legláthatóbb/terhesebb, illetve akik idegenekkel szembeni előítéletességük kifejezésére a menekülőket alkalmasnak érzik. Így

• a dél-alföldi régióban élők (53%),
• a Jobbikkal szimpatizálók (54%),
• a rossz anyagi helyzetben lévők (43%), akik hónapról hónapra élnek (43%) vagy éppen csak kijönnek jövedelmeikből (40%).

Az idegenbarátok aránya az átlagosnál (5%) ott magasabb, ahol kisebb az esélye a menekülőkkel való találkozásnak, illetve akik értékrendje feltehetően nyitottabb az idegenekkel kapcsolatban. Ilyen különleges (s gyakran kis) társadalmi csoportok a következők:

• a nyugat-magyarországiak (18%), (s amire nem nagyon van példa, van egy társadalmi csoport, a dél-alföldiek köre, akik között egyáltalán nincs idegenbarát);
• a felsőfokú végzettségűek (13%);
• azok, akik maguk is gondolkodnak migráción (a rövid és hosszú távú külföldi munkavállalást tervezők aránya 12–12%, a kivándorolni szándékozóké 17%);
• a gond nélkül élők (15%);
• a hetente templomba járók (17%).

Sik Endre (Tárki)