Vissza a TÁRKI nyitóoldalára
TÁRKI logó Közvélemény- és piackutatás Adatbank Társadalomkutatás Kiadványok Magunkról English

Közvélemény- és piackutatás

Adatfelvétel | Adatbányászat | Piackutatás | Pártpreferencia | TÁRKITEKINTŐ

 

TÁRKITEKINTŐ – Sajtóanyagok

Gyorselemzés a TÁRKI által 2002. április 10-én készített telefonos vizsgálatról

1. Bevezetés

A TÁRKI 2002. április 10-én módszertani céllal telefonos vizsgálatot végzett az április 7-i választások után. A vizsgálatban összesen 1028 személyt kérdeztek meg. A vizsgálat a magyarországi felnőtt népességet reprezentálta. A vizsgálat metódusából fakadóan a megkérdezettek között vannak eltérések a teljes népesség összetételétől, ezeket többdimenziós súlyozással (kor, nem, település és iskolai végzettség szerint) korrigáltuk. A súlyozatlan minta összetétele legnagyobb mértékben a megkérdezettek neme szerint tért el a teljes népességétől. Az alábbiakban az első gyorselemzés tapasztalatait foglaljuk össze.

2. A választók pártpreferenciái

Az első általános tapasztalat, amit le lehet szűrni az az, hogy a megkérdezettektől kapott adatok szinte teljesen pontosan ugyanazokat a pártpreferencia megoszlásokat mutatják, mint a választások előtti vizsgálatokban. Az nem meglepő, hogy visszamenőleg többen mondják azt, hogy részt vettek (a megkérdezettek 86%-a, szemben a választások előtt magukat biztos résztvevőknek ígérő 80%-kal) az azonban roppant érdekes, hogy a választások után végzett vizsgálatban a megkérdezettek pártpreferenciái szinte tized százalékra pontosan ugyanazt mutatták, mint a választások előtti utolsó vizsgálatokban.

1. táblázat Melyik párt listájára szavazott a választások első fordulójában (a választásokon részvételüket biztosra ígérők körében)

A biztos szavazó pártválasztók között a FIDESZ-MDF és az MSZP szavazóinak aránya továbbra is 47–38 volt. Érdemes itt megjegyezni, hogy 1998-ban a TÁRKI által az első forduló előtt készített tizenötezer fős vizsgálatban az akkori kihívó Fidesznek a biztos szavazó pártválasztók között 31 százaléka volt, az akkori kormánypárt MSZP-nek pedig 34 százaléka. A két héttel utána folytatott, második forduló előtti ötezer fős vizsgálatban a szavazók visszaemlékezései már különböztek a választások előtt közölt szavazási szándékoktól. Akkor már a biztos szavazók 34 százaléka emlékezett arra, hogy a Fideszre adta a szavazatát és 33 százalék volt az MSZP szavazatra emlékezők aránya. Az csak a második forduló előtti vizsgálatból derül ki, hogy 2002-ben az MSZP „retrospektív” szavazói tábora növekszik-e a második fordulóra. Ez ugyanis annak a jele, hogy időközben az adott párt előretörését lehet regisztrálni.

A 2002 április 10-i vizsgálatban is igen magas a válaszmegtagadók aránya (összességében 27% a biztos szavazók között), ennek elemzésére később még visszatérünk, most csak annyit érdemes mondani, hogy a válaszmegtagadási arány 1998-ban is magasabb volt az első forduló után (amikor visszamenőleg kellett „bevallani” a szavazatokat) mint annak előtte (amikor még csak a szándékról kellet beszámolni). A magas válaszadást indokolhatja még emellett a telefonos technika is (a TÁRKI két február-márciusi telefonos vizsgálatában is ugyanekkora volt a pártpreferenciáikat eltagadók aránya a biztos szavazók között).

3. A választásokon résztvevők társadalmi-gazdasági profilja

Azok között, akik részt vettek a választásokon, elemzést készítettünk arról, hogy milyen társadalmi-demográfiai jellemzők szerint különülnek el a választásokon részt nem vevőktől. Itt meg kell jegyezni, hogy a választásokon való részvételt aszerint definiáltuk, hogy mit mondtak magukról, hogy ténylegesen részt vettek-e. Mint azt korábban jeleztük, ezeknek a száma magasabb a tényleges részvételnél, ezért itt némi óvatossággal kell eljárni.

A résztvevők neme nem tér el lényegesen a teljes népességétől. A viszonylag kis számú távolmaradó között azonban enyhén felül voltak reprezentálva a férfiak. A résztvevők iskolázottsági összetétele sem tér el lényegesen a teljes népességétől, a távolmaradók között azonban egy árnyalattal többen vannak az alacsony iskolai végzettségűek. A résztvevők foglalkozási összetétele pontosan megegyezik a teljes népességével és ebben a tekintetben a távolmaradóké is. Településtípus szerint azt láthatjuk (amit egyébként a tényleges adatokból is tudunk), hogy az összes ténylegesen választók között többen vannak a Budapesten és a városon lakók és kissé kevesebben a községekben lakók, mint a teljes népességben. A távolmaradók között kb. 50% a falusiak aránya, miközben a teljes mintában ők mindössze 35–36%-ot tesznek ki.

4. Az egyes pártok szavazóinak társadalmi-gazdasági profilja

Megvizsgáltuk azt is, hogy az egyes pártok szavazóinak összetétele miben tér el egymástól. A nagy pártok szavazóinak összetétele természetesen nagyon hasonló a népesség egészéhez. A FIDESZ és az MSZP szavazóinak nemek szerinti összetétele pontosan lefedi a teljes népesség összetételét. Tekintettel azonban arra, hogy a válaszmegtagadók pártpreferenciáit nem ismerjük (vagy, másképpen fogalmazva, az egyes pártok szavazóinak csak egy részét látjuk), az összetétel elemzésével óvatosan kell bánni. A FIDESZ-t felvállaló szavazókon belül iskolázottság szerint sincsenek eltérések, az MSZP-t felvállaló szavazók körében azonban kicsit felülreprezentáltak az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők. A kis pártok tekintetében már markánsabbak az eltérések. Kifejezetten „férfiasabbak” a Munkáspárt, a MIÉP, a Centrum Párt és az SZDSZ. A Munkáspárt szavazói között 73, a MIÉP szavazói között pedig 60%-ban vannak a férfiak. A Centrum Párt, a MIÉP és az SZDSZ szavazói között lényegesen magasabb arányban vannak a magas iskolai végzettségűek. Az SZDSZ szavazóinak mintegy 40%-a, a Centrum Párt szavazóinak mintegy 37%-a rendelkezik felsőfokú iskolai végzettséggel. A viszonylag kevés MIÉP szavazó között az átlagnál magasabb az egyetemi diplomával rendelkezők aránya. Ebben a tekintetben a Munkáspárt szavazói (bár itt hangsúlyozni kell, nagyon alacsony esetszámokról van szó) alacsonyabb iskolai végzettségűek.

Munkaerő-piaci státusz szerinti összetételt tekintve is vannak különbségek az egyes pártok között. A FIDESZ szavazói ebben a tekintetben nem térnek el a teljes népesség összetételétől, az MSZP szavazói között azonban viszonylag nagyobb arányt tesznek ki a nyugdíjasok (43% a teljes népességben tapasztalható 35%-kal szemben). Meglehetősen kicsi a nyugdíjasok aránya a szabaddemokraták és a MIÉP szavazói között. Ebben a két csoportban, valamint a Centrum Párt szavazói között magasabb az alkalmazottak aránya.

Településtípus szerint vizsgálva azt találhatjuk, hogy vannak olyan pártok, amelyeknek a szavazói köre elsősorban Budapestre koncentrálódik. Itt különösen a MIÉP érdemel említést, amely párt szavazóinak csaknem fele budapesti, de magasabb a budapestiek aránya az SZDSZ, a Centrum Párt és a Munkáspárt szavazói között is. A két nagy párt szavazói között inkább a falusiak vannak felülreprezentálva (az MSZP szavazóinak 37, a FIDESZ szavazóinak pedig 43%-a lakik községekben).

5. Elégedettség az első fordulós választási eredménnyel

Mivel a vizsgálatra három nappal a vasárnapi választás után került sor és nagy figyelmet kapott a választás eredménye, természetesen a megkérdezettek jelentős része értesült a végeredményről és véleményt tudott formálni arról is, hogy mennyire elégedett a kialakult helyzettel. 10% körüli volt azoknak az aránya, akik erre a kérdésre nem tudtak választ adni, a többiek csaknem egyenlő mértékben oszlottak meg a négyfokozatú skálán mért elégedettség különböző kategóriáiban. Összesen kb. 20% volt a teljesen elégedetlenek, és valamivel több, mint 24% a teljesen elégedettek aránya.

Pártok szerint vizsgálva nem meglepő, hogy elsősorban azon pártok szavazói elégedettek, amelyeknek pozitív meglepetést okozott a tényleges választási eredmény. Az MSZP és az SZDSZ szavazóinak 90%-a nyilatkozta azt, hogy inkább elégedett, vagy teljesen elégedett a kialakult eredménnyel. Ezzel szemben a FIDESZ szavazói között 86% mondta azt, hogy inkább elégedetlen, a MIÉP szavazói között pedig egy sem volt, aki csak egy kicsit is elégedett lett volna a kialakult eredménnyel. A kis pártok esetében nagyon keveset tudunk mondani az alacsony esetszámok és a többszörös válaszmegtagadások miatt.

6. Részvételi szándékok a második fordulóra

Továbbra is nagyon magas azoknak az aránya (csaknem 80%), akik részvételüket biztosra ígérik a második fordulóra. Tudjuk, hogy ez a változó nem ad pontos előrejelzést a tényleges részvételről, az azonban valószínű, hogy még akkor is magas lesz a második fordulóban szavazók száma, ha ez a szám nyilvánvalóan túlbecslés. A részvételüket biztosra ígérők aránya azok között magas (80% fölötti), akik (állítólag) az első fordulóban is részt vettek. De érdekes módon azoknak több mint fele is második fordulós részvételi szándékról számol be, akik az első fordulóban nem vettek részt. Összességében az összes megkérdezett mintegy 72%-a mondta azt, hogy az első fordulóban is ott volt, és a másodikra is biztosan elmegy.

A részvételi szándék minden párt szavazói esetében rendkívül magas, ettől csak az egyébként csak nagyon kevés szavazóval rendelkező pártok táborai térnek el, de ezt az alacsony esetszámok miatt nem érdemes túlinterpretálni. A második fordulós eredmény szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy hova szavaznak azoknak a pártoknak a szavazói, akiknek a jelöltjei nem jutottak be a második fordulóba. Ezeknek az adatoknak az interpretálásakor szükséges az óvatosság, hiszen a 176 egyéni kerületből 45-ben már eldőlt a választás, és a megkérdezettjeink között is relatíve kevesebb azoknak az aránya, akik még „állva maradt” kerületekben laknak. A FIDESZ, az MSZP és a MIÉP szavazóinak csaknem 100%-a az egyébként várható választ adta, az MSZP és a FIDESZ szavazók saját pártjukra, a MIÉP szavazók pedig a FIDESZ-re fognak szavazni. A második fordulóban jelöltjeiket zömében elvesztett pártok szavazói közül az SZDSZ-szavazók 70%-a az MSZP-re, 13%-a a FIDESZ-re tervezi leadni a szavazatát, a többiek valószínűleg nem mennek el. A Centrum Párt szavazóinak 50%-a jelölte meg az MSZP-t, és 20%-a a FIDESZ-t, 30%-uk valószínűleg nem megy el.

Érdekes megvizsgálni azt, hogy akik a választási részvételüket biztosra ígérik, azok között milyen arányban vannak az első fordulós eredménnyel elégedettek és elégedetlenek. Összességében azt látjuk, hogy a múlt vasárnapi résztvevők és az április 21-re magukat biztosan ígérők között magasabb az elégedetlenek aránya, mint azok között, akik a múlt vasárnap nem vettek részt, viszont most részt szeretnének venni.

7. A válaszmegtagadók elemzése

Mint az ismeretes, az első forduló eredményeinek előrejelzésekor a különböző közvélemény-kutató intézetek nem találták el pontosan az MSZP szavazóinak számát. Ez azért következett be, mert nagyon magas volt a válaszmegtagadás és hibás feltételezések alapján sorolták be ezt a csoportot a különféle pártok lehetséges szavazói közé. Mint ahogy erről az elemzés elején már szó volt, ebben a telefonos vizsgálatban is nagyon magas azoknak az aránya, akik nem voltak hajlandók elárulni pártpreferenciáikat (az összes népességen belül 24%). Érdemes ezért külön megvizsgálni a válaszmegtagadók körének társadalmi-gazdasági profilját.

A válaszmegtagadók összetételére vonatkozóan többváltozós elemzést készítettünk. Ebből az derül ki, hogy a válaszmegtagadók inkább idősebbek, talán egy kicsit alacsonyabb iskolai végzettségűek és nagyobb arányban laknak falvakban. A nők között lényegesen nagyobb a valószínűsége annak, hogy válaszmegtagadó lesz, mint a férfiak közül. Érdekes még megjegyezni, hogy a válaszmegtagadók között nagyobb valószínűséggel találunk olyanokat, akik elégedettek voltak az első forduló eredményével.

A válaszmegtagadók között egy kicsit nagyobb a választások eredményével inkább elégedettek aránya. Ehhez azonban tekintetbe kell venni, hogy a válaszmegtagadók egy része nyilván azért volt válaszmegtagadó, mert nem érdeklik a választások, és ezért erre a kérdésre is egyszerűbbnek tartják „rálegyinteni”. Az átlag körüli azonban a válaszmegtagadók között is azoknak az aránya, akik a második fordulóra magukat biztos résztvevőnek ígérik. Arra a kérdésre, hogy a második fordulóban, ha már csak két jelölt lenne (az MSZP és a FIDESZ jelöltje) kire adnák a szavazatukat, a válaszmegtagadók közül nagyon kevesen (39 fő) válaszoltak. Ebben a kis csoportban azonban lényegesen magasabb az MSZP szavazóinak aránya (56%), mint a FIDESZ szavazóké (33%). A többiek nem akarnak részt venni egy második fordulóban. Mivel azonban itt nagyon alacsonyak az esetszámok, érdemes lenne megvizsgálni azt, hogy a válaszmegtagadóknak a választások első fordulójával való elégedettsége melyik pártéhoz hasonlít jobban. Ebben a tekintetben azonban szinte semmilyen különbséget nem találunk a megtagadók és a teljes népesség elégedettségi szintjében. Mint láttuk a FIDESZ szavazók mintegy 86%-a elégedetlen, az MSZP szavazóknak pedig több mint 90%-a elégedett volt, a válaszmegtagadók eloszlása az egyes kategóriákban nagyon hasonló a teljes népességéhez

8. Kísérlet a második fordulós pártpreferencia arányok előrejelzésére

Az első fordulóra készített előrejelzésünkben a választási részvételt abból kiindulva becsültük meg, hogy elfogadtuk: akik választási részvételüket biztosra ígérik, és rendelkeznek pártpreferenciával, azok biztosan el is fognak menni szavazni. (A választások előtti un. „nyolcnapos” becslésünkben ez az arány a teljes minta 56 százaléka volt.) Ezt tekintettük a várható részvételi arány alsó becslésének. Az egymást követő vizsgálatainkban a választásokon magukat biztosra ígérők aránya folyamatosan emelkedett, március végén meghaladta a 70 százalékot. Ezt tekintettük felső becslésnek. A két százalékarány közé helyeztük a legvalószínűbb értéket, amit úgy számoltunk ki, hogy vettük a biztos szavazó pártválasztókat és hozzájuk adtuk a választáson magukat biztosra ígérők közül azokat, akik nem árulták el a pártpreferenciájukat. A legvalószínűbb becslésből tehát azokat hagytuk ki, akik a kampány végén még mindig „nem tudom” választ adtak a párt nevére, de biztosra mondták, hogy részt fognak venni.

A következő feladat az volt, hogy meghatározzuk a válaszmegtagadók rejtett pártpreferenciáit. Számos elemzést készítettünk e csoport társadalmi-demográfiai összetételére vonatkozóan, valamint arra vonatkozóan is, hogy más politikai természetű kérdésekre (ki lenne jó miniszterelnök, maradjon-e a jelenlegi kormány, stb.) mit válaszolnak Ezek a kísérletek azonban nem vezettek el bennünket ahhoz, hogy meg tudjuk határozni e csoport rejtett pártpreferenciáit. Kísérletünk részben azért volt sikertelen, mert e csoport társadalmi-demográfiai karaktere csak kissé tért el az egész népességétől, a többi politikai kérdésre pedig vagy szintén megtagadták a választ, vagy teljesen a politikai középre jellemző válaszokat adtak. Ezért azt az eljárást alkalmaztuk, hogy vettük a biztos szavazó pártválasztók pártválasztását és az ő preferenciáiknak a belső megoszlása alapján allokáltunk újabb szavazókat az egyes pártokra biztosan szavazókhoz, egészen addig, amíg a legvalószínűbb részvételi arányt kitevő népesség számát elértük.

Ez volt tehát a becslés módszertana. Mint utólag kiderült, hibás volt azonban az a feltevésünk, hogy a válaszmegtagadók pártpreferenciái hasonlóak a válaszolókéhoz. A második forduló előtt és az utána következő időszakban is az lesz a feladatunk, hogy olyan eljárásokat találjunk, amelyekkel pontosabban lehet becsülni a válaszmegtagadók preferenciáit. Most erre vonatkozóan végezzünk el egy gondolatkísérletet.

Lássuk először a részvételi arányra vonatkozó becslést. A jelenlegi vizsgálatban csak arra van kérdés, hogy ha az adott kerületben a választás leegyszerűsödik két jelöltre (MSZP és Fidesz-MDF) akkor a megkérdezett elmegy-e szavazni és kire szavaz. A teljes népességben összesen 10 százalék mondta azt, hogy az ő kerületében nem lesz második forduló. Ez nyilvánvalóan azt valószínűsíti, hogy a népesség egy része még nem tudja, hogy a kerületében eldőlt a választás, a listás szavazás pedig már nem ismétlődik meg, mivel az eldőlt 45 kerület az összes 176 kerületnek valamivel több, mint a negyede. A becslés módszertanát bemutató számpélda érdekében azonban most tegyük ezt félre, de mindenesetre csak azokkal foglalkozzunk tovább, akik azt válaszolták, hogy a választókerületükben lesz második fordulós választás (889 fő). Azoknak a biztos szavazóknak a száma, akik rendelkeznek is preferenciákkal a második fordulós szocialista és fideszes jelöltekre vonatkozóan, 564. A kettő arányából arra következtethetünk, hogy 63 százalékos részvétel várható a második fordulóban. Ehhez hozzáadva a válaszmegtagadók biztos szavazókon belüli számát (153), a választási részvételre a 732/889=81 százalékot kapnánk. Ez annyira magas arány, hogy most nem az ezzel a módszerrel számított arányt, hanem a 63 százalék és a 83 százalék középértékét (73 százalékot, tehát gyakorlatilag ugyanannyit, mint az első fordulóban) tarthatnánk valószínűnek.

A kérdés most az, hogy vajon miképpen oszlik meg ennek a 153 válaszmegtagadónak a pártpreferenciája. Erre vonatkozóan most ne fogadjuk el a biztos szavazók pártpreferenciáinak a megoszlását, hanem keressünk valami más fogódzót. Erre alkalmasnak látszik az a változó, amelyik az tudakolja, hogy a Fidesz és az MSZP szavazói mennyire voltak elégedettek az első forduló eredményeivel. Említettük, hogy a Fidesz szavazók 86 százaléka volt elégedetlen, az MSZP szavazóknak pedig 92 százaléka volt elégedett a választások eredményével. Erre alapozva fogadjuk el, hogy akik a választások eredményével elégedettek voltak, azok inkább az ellenzék szavazói, akik pedig nem voltak elégedettek, azok inkább a kormánypártok szavazói lesznek. A válaszmegtagadók között az elégedettek aránya 57 százalék, az elégedetleneké pedig 43 százalék lenne. Az említett 153 embert ebben az arányban megosztva 87 ember szavaz az ellenzékre, 66 ember pedig a kormánypártok mellett. Ez összességében azt jelentené, hogy a kormánypártokra összesen 286+66=352, az ellenzékre pedig 278+87=365 szavazó voksolna, tehát a kormánypártok és az ellenzék szavazóinak aránya 49-51 lenne.

Ez a számítás természetesen számos előfeltevésre épít, de nem is az a célja, hogy előrejelzést adjon a második forduló eredményeire. Nem számol azzal, hogy noha majdnem mindenütt csak két jelölt lesz, azért néhány választókerületben lesz harmadik jelölt is. Nem számol azzal sem, hogy az eredményeket végső soron a választókerületek szintjén összesítik és egy-egy kerületben az országostól akár lényegesen is eltérhetnek az arányok. Ehhez hozzá kell még tenni azt, hogy tekintettel a szoros versenyre, kis helyi eltérések összességében teljesen más eredményt is kihozhatnak. Nem számol továbbá azzal sem, hogy a választások két fordulója közötti időben bármilyen arányú átrendeződés elképzelhető a szavazótáborok között és az sincs kizárva, hogy az egyes szavazótáborok mobilizálására a második fordulóra egymástól eltérően sikerül. Mindez csupán egy állomás abban a gondolkodási folyamatban, ami remélhetőleg elvezet ahhoz, hogy a jövőben pontosabb becslési eljárást dolgozhassunk ki.

9. Összefoglalás

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy ez a telefonos vizsgálat bizonyos korábbi hipotéziseket továbbra is megerősített, számos kérdés maradt azonban nyitva. Úgy tűnik, hogy az egymást követő közvélemény-kutatások nagyon konzisztens eredményeket mutatnak. Azok között, akik a kérdezőbiztosokkal hajlandók kooperálni és elárulják a pártpreferenciájukat, nagyon stabilan alakulnak az egyes pártok preferenciái. Van azonban egy viszonylag nagy réteg, akikre vonatkozóan közvetett módszert kell alkalmazni, ha a második fordulóban várható tényleges viselkedésüket előre szeretnénk jelezni.

TÁRKI


Adatfelvétel | Adatbányászat | Piackutatás | Pártpreferencia | TÁRKITEKINTŐ