Vissza a TÁRKI nyitóoldalára
TÁRKI logó Közvélemény- és piackutatás Adatbank Társadalomkutatás Kiadványok Magunkról English

Társadalomkutatás

Háztartásvizsgálatok | Önkormányzat-kutatás | Választáskutatás | Lakossági attitűdök | Mikroszimuláció | Korosztályi elszámolás | Jóléti rendszerek | Állam és polgárai | Vállalati konjunktúra | WIP | Lakossági elégedettség | A magyar társadalom és az EU | EU-hatásvizsgálatok | CEORG

 

TÁRKI Társadalmi Prognózis
1999. tavasz

A TÁRKI Társadalokutatási Intézet Zrtt. évente kétszer – márciusban és szeptemberben – közzéteszi előrejelzéseit a legfontosabb társadalmi folyamatokról. Az előrejelzések a TÁRKI empirikus adatfelvételein és szakértői becsléseken alapulnak.


 

A magyar gazdaságban továbbra is benne van az öt százalék körüli növekedés esélye. Az európai piacok esetleges beszűkülése mellett negatívan hat, ha az elmérgesedett légkör elbizonytalanítja a befektetőket, és a hazai és külföldi vállalkozásokat növekvő tőkekivonásra ösztönzi. A politikai klíma-megnyugvás azért is kívánatos mert esélyt teremt arra, hogy Magyarország továbbra is Európa dinamikusan fejlődő régiói közé tartozhasson.

Gazdasági növekedés – konjunktúra

1998-ban, az utóbbi 20 év adataival összehasonlítva, messze a legmagasabb növekedési ütem jellemezte a magyar gazdaságot, a GDP több mint 5%-kal nőtt. Három százalékot meghaladó mértékben nőtt a fogyasztás volumene és a beruházások is több mint 10 százalékos növekedést mutattak a fogyasztói és a termelői áremelkedés ütemének vártnál jelentősebb mértékű csökkenés mellett. 1999 januárjában a rendszerváltás óta először csökkent tíz százalék alá az infláció. Mindez az orosz piacok összeomlása és a nyugat-európai országok némileg lassuló gazdasági növekedése közepette ment végbe.

1998-ban látványosan javult a vállalkozások eredményessége, nőtt a forgalmukat bővíteni tudó és nyereséges cégek aránya. Javult a cégek szerződéses és adózási fegyelme, erősödött az üzleti kapcsolatok biztonsága, ami jótékony hatással bír a cégek növekedési kilátásaira is. A növekedés 1996 vége óta történő beindulásával feltehetőleg csökkent a rejtett gazdaság hatóköre a magyar gazdaságban.

A TÁRKI feldolgozóipari konjunktúra vizsgálata azt mutatja, hogy bár a kimagaslóan jó 1998-as konjunkturális helyzethez képest idén a feldolgozóiparban is a növekedés lassulása várható, az árbevételüket növelni képes cégek aránya nem változik és továbbra is meghaladja a 80%-ot. Ezen belül a belföldi forgalom további bővülése várható, az exportnövekedés ütemének csökkenése mellett. Miközben várhatóan csökken a beruházási aktivitás 1998-hoz képest, növekszik a munkaerő iránti kereslet. A feldolgozóipari cégek körében nem kizárt a foglalkoztatottak számának 3%-os bővülése sem. Ennek azonban gátat vet a munkaerőkínálat nem megfelelő összetétele.

Társadalmi szerkezet és jóléti intézmények

A magyar társadalomban a hagyományos osztálykülönbségek mellett nő az anyagi-jóléti státuszcsoportok közötti különbségek szerepe. A társadalom alsó harmadát kitevő szegény és deprivált, valamint a társadalmi hierarchia tetején lévő jómódú 10 százalék között heterogén közbülső helyzetű csoportok helyezkednek el, amelyek korántsem állnak össze egységes középosztállyá. Úgy tűnik, hogy a jelenlegi kormányzat figyelme elsősorban ezen középső csoportokra, és nem az alsó harmadra irányul. Ennek következtében a középrétegek megerősödhetnek, de ez együtt jár azzal is, hogy az alsó szegmens társadalmi távolsága a középrétegektől növekszik. Mindez csak felerősíti a gazdasági folyamatok hatását. A növekedés első két-három évében ugyanis általában nő a középrétegek és a szegények közötti távolság, mivel a növekedés kedvező hatásai a jóléti intézményrendszeren keresztül többnyire csak néhány éves késéssel érnek el a legszegényebbekhez.

Miközben a lakosság nagy többsége továbbra is igen nehezen vagy egyáltalán nem tolerálja a gazdagságot és szegénységet, az elmúlt tíz évben jelentősen nőtt azok aránya, akik az egyén felelősségét hangsúlyozzák sorsuk alakításában. A magasabb és középső státuszú rétegekben egyre szélesebb körű a biztosítási alapú jóléti intézmények iránti igény. A munkavállalók több mint egyharmada belépett valamelyik magán nyugdíjpénztárba; a létszám jelenleg is tovább nő. A tagság többségében a magyar társadalom sikeresebb szegmenseiből toborzódik, legalábbis ami a kezdeti átlépési periódust illeti. A pénztártagok az országos átlagnál fiatalabbak, iskolázottabbak és magasabb jövedelműek. Munkahelyük jó eséllyel nagyobb cég, mint azoké, akik nem léptek át a vegyes rendszerbe, és a koncentráltabb kínálattal jellemezhető iparágakban működik. Ezzel szemben a sok kis eladóval jellemezhető iparágak és kis létszámú vállalatok alkalmazottai inkább bent maradnak a társadalombiztosításban. Következtetésképp, az a fonák helyzet állhat elő, hogy az adó- és járulék elkerüléssel leginkább jellemezhető ágazatok dolgozói maradnak a legnagyobb arányban a társadalombiztosításban.

Biztonságérzet és közhangulat

A lakóhelyi közbiztonság megítélésében a 90-es évek közepi visszaesést követően az elmúlt esztendőben egy enyhén pozitív irányú elmozdulás történt. A közbiztonság helyzetértékelésében igen erőteljesen jelentkező területi különbségek is valamelyest csökkenni látszanak, bár a budapesti helyzet továbbra is rosszabb az országos átlagnál, s különösen a pesti kerületek, ezen belül is elsősorban a belvárosi helyzet értékelése kedvezőtlenebb. Az országos közállapotok megítélésére Budapest közbiztonságának van a legjelentősebb hatása.

A nyolcvanas években évről évre kevesebben voltak elégedettek életükkel és jövőbeli kilátásaikkal, az ország 1990-91 körül volt a hangulati mélyponton. Azóta valamelyest nőtt az elégedettek aránya, de még napjainkban is csupán minden harmadik polgár elégedett általában az élete eddigi alakulásával, s a megkérdezettek csupán egynegyede tekint bizakodóan a jövőbe. Az elégedetlenség ugyanakkor az anyagi-jövedelmi helyzetre koncentrálódik, az életet befolyásoló többi tényezővel nem kirívóan elégedetlenek az emberek. Az anyagi helyzettel való elégedettséget az objektíve mért jövedelmi helyzet csak kevéssé befolyásolja Nagyobb a hatása annak, hogy saját jövedelmüket jobbnak, vagy rosszabbnak tartják a többiekéhez képest, valamint az, hogy a rendszerváltás óta javul, vagy romlik a kérdezett anyagi helyzete. Ahhoz, hogy az emberek optimistábban tekintsenek a jövőbe, illetve elégedettebbek legyenek az életük eddigi alakulásával, nem feltétlenül kell egy abszolút értelemben vett jövedelmi álomhatárt elérni. A többség számára érezhetően és folyamatosan növekvő életszínvonal esetén látványos hangulati javulás következik be – még akkor is, ha az így elért életszínvonal messze elmarad a nyugat-európai átlagtól.

Munkahelyi és társadalmi konfliktusok

Az év elejének egyik fontos társadalompolitikai eseménye volt a sztrájkok különböző területeken tapasztalható felerősödése. A sztrájkokra és sztrájkfenyegetésekre az utóbbi időben ismét feltámadt szakszervezeti aktivitás mellett éppen a növekedés teremti meg az alapot. Most van ugyanis a magyar gazdaság abban a fázisban, amikor az évekig tartó visszaesést követő növekedés eltérő ütemben éri el a különböző munkavállalói csoportokat. Mindazonáltal a kormánynak az a törekvése, hogy ezeket a kezdeményeket akkor is megtartsa a munkahelyi konfliktusok szintjén, ha ezek természetüknél fogva inkább az erősebben szervezett állami szektorban, zömmel monopolhelyzetben levő munkavállalói csoportok esetében jelentkeztek, sikeresnek bizonyult. Feltételezéseink szerint a következő időszakban a sztrájkfenyegetés – főként az állami szektorban – növekedni fog.

A kormányváltás óta eltelt időszakban a hatalmi átrendeződés jelentős politikai konfliktusokkal járt, de ezek zömmel megmaradtak a pártok politikai retorikájának szintjén. A határozott, a jogrend erősítését és a költségvetési pénzek megtakarítását célzó lépéseket a közvélemény többsége támogatja. A szűk csoport érdekekre visszavezethető konfliktusok azonban a politika iránti bizalmat csökkentik, széles rétegeknek a közélettől való elfordulását eredményezik.

A TÁRKI és a SZÁZADVÉG választáskutatási vizsgálatai (egybehangzóan más közvélemény kutatásokkal) azt mutatták, hogy a legnagyobb kormányzó párt és a legnagyobb ellenzéki párt vezetésével kikristályosodni látszik egy kétpólusú politikai rendszer képe, amiben mindinkább egy középjobb és egy középbal alternatíva verseng a szavazatokért. Ebben a tekintetben előrejelzésünk az elkövetkezendő időszakban sem prognosztizál jelentős változást. Az viszont várható, hogy a FIDESZ és az MSZP támogatottsága között januárban ismét valamelyest megnövekedett februárban pedig stabilnak mutatkozó különbség középtávon némiképpen csökkenni fog.

[an error occurred while processing this directive] -->