Vissza a TÁRKI nyitóoldalára
TÁRKI logó Közvélemény- és piackutatás Adatbank Társadalomkutatás Kiadványok Magunkról English

Társadalomkutatás

Háztartásvizsgálatok | Önkormányzat-kutatás | Választáskutatás | Lakossági attitűdök | Mikroszimuláció | Korosztályi elszámolás | Jóléti rendszerek | Állam és polgárai | Vállalati konjunktúra | WIP | Lakossági elégedettség | A magyar társadalom és az EU | EU-hatásvizsgálatok | CEORG

 

TÁRKI Társadalmi Prognózis
1998. ősz

A TÁRKI Társadalomkutatási Intézet Zrt. évente kétszer – márciusban és szeptemberben – közzéteszi előrejelzéseit a legfontosabb társadalmi folyamatokról. Az előrejelzések a TÁRKI empirikus adatfelvételein és szakértői becsléseken alapulnak.


 

1998 őszének társadalmi folyamatait két ellentmondás határozza meg. Egyrészt a szélesedő és kiegyenlítettebbé váló hazai gazdasági növekedés valamint az elhúzódó nemzetközi pénzügyi- és tőzsdeválság, másrészt a kormányváltást követő optimista lakossági várakozások és az időközben egyre jobban elmérgesedő politikai közhangulat kettőssége.

A választások éve

Tavaszi prognózisunknak megfelelően lényegében kiegyensúlyozott választási kampány után igen szoros eredmény született a parlamenti választásokon. A közvélemény nagyobbik része optimista várakozással fogadta a kormányváltás első lépéseit, és a mindinkább kétpólusúvá váló politikai mezőben a FIDESZ vezette polgári oldal jelentős bizalmi tőkét épített fel. Ugyanakkor a nyár végére mindinkább elmérgesedett a politikai közélet.

Az elkövetkező időszakban a közvélemény alakulását jelentős mértékben befolyásolhatják azok a viták, amelyek az ősz meghatározó történései körül rajzolódnak ki. 1998 őszének minden kétséget kizáróan legfontosabb belpolitikai eseménye az önkormányzati választás lesz. A választások eredményének előre jelzését a szokásos módon nehezíti az a tény, hogy, noha itt is nagy szerepe lesz a pártokhoz való kötődésnek és a választók jelentős része továbbra is a párthoz tartozás alapján dönt e jelöltekről, itt a tavaszi választásokkal szemben – különösen a polgármesterek esetében – jelentősebb lesz a személyiségek szerepe. A tavaszi választások után átrendeződött választói preferenciák valószínűtlenné teszik az önkormányzati választásokon a tavaszi erőviszonyokhoz képest vett jelentős átrendeződést. Azt azonban nem tartjuk valószínűnek, hogy az őszi országos népszerűségi adatokra jellemző erőviszonyok alakulnának ki az önkormányzati eredményekből.

A másik fontos belpolitikai eseménynek a költségvetési vita várható. A legfontosabb ütközőpontot minden bizonnyal az fogja jelenteni, hogy miképpen lehet összhangot teremteni a tavaszi kampányban ellenzéki oldalról elhangzott választási ígéretek és az akkori kormánypártok által tett, szintén a választások által meghatározott elkötelezettségek között. Mindazonáltal a nagy kérdést mégsem abban látjuk, hogy összhangba kerül-e a bevételi és a kiadási oldal. Az elhangzott állásfoglalások ugyanis akkor is komoly szimbolikus tartalommal bírhatnak, ha összegszerűségükben nem jelentősek. Ebből a szempontból az államháztartás újraelosztó rendszereire vonatkozó tervek a meghatározóak. Előfordulhat, hogy például a nyugdíj, az oktatás és családpolitika területén előtérbe került intézményi korrekciók nem körültekintő bevezetése olyan intézményfejlesztési eredményeket is visszavonhat, amelyek pedig az államháztartási reform és a polgárosodás szempontjából egyaránt kulcsfontosságúak.

Gazdaság – konjunktúra

1998 folyamán jó okkal jelenthetjük ki, hogy a magyar gazdaság és a társadalom immár tartósan túl van az átalakulási folyamat nehezén. A gazdaság szerkezeti átalakulása befejeződött, jelentékenyen növekszik a GDP, javul a vállalkozások eredményessége, érzékelhető a gazdasági konjunktúra. Megteremtődtek a tartós gazdasági növekedés feltételei. Ugyanakkor a nemzetközi gazdasági környezet kedvezőtlenebbé válása negatívan hathat ki a nyitott magyar gazdaságra is. Különösen az EU országok konjunkturális helyzete érinti érzékenyen a magyar gazdaság növekedési lehetőségeit. Amennyiben azonban az EU országok növekedése nem lassul jelentősen, a jelenlegi pénzügyi- és tőzsdeválság Magyarország számára időleges marad.

A TÁRKI konjunktúra vizsgálata azt mutatja, hogy a gazdasági növekedés az év folyamán kiegyenlítettebbé válik. A tavalyitól eltérően a kis és közepes, többségében magyar magántulajdonú cégek is növelni tudták forgalmukat. Az orosz válság ellenére is kimagasló exportnövekedés várható, ami elsősorban néhány vállalatnak köszönhető. Jóllehet az árbevétel-arányos nyereség és a keresetek tekintetében is a külföldi tulajdonban levő cégeknél jobb a helyzet, mint a többi vállalkozásnál, a rendelésállomány, a termelés, a keresetek és a beruházások azonban a nagy és közepes vállalkozások túlnyomó többségénél dinamikusan növekszik. A cégek 17 százaléka számít arra, hogy a még tavaly is veszteséges vagy null szaldós év után idén már nyereséges lesz, és 1999-re további növekedésre és újabb – főként saját forrásból finanszírozott – beruházásokra készül.

Foglalkoztatás – jövedelmek – egyenlőtlenségek

A TÁRKI 1998 tavaszán végzett monitorvizsgálatának adatai szerint ma már a munkaerőpiac állásainak zömét (az összes munkahely csaknem hetven százalékát, a közigazgatás nélkül számított állásoknak pedig majdnem a háromnegyedét) olyan munkáltatók adják, amelyek legalább részben magántulajdonosok kezében vannak. Ugyanakkor az elmúlt tíz évben a magyar munkaerőpiac legsokkolóbb jellemzője a foglalkoztatottság drasztikus csökkenése volt. Bár újabb fejlemények a munkaerőpiacon bizonyos javuló tendenciákat mutatnak, és úgy tűnik, hogy nagyon lassan és nagyon alacsony szinten ugyan, de stabilizálódni látszik a foglalkoztatottsági szint, a nagyfokú inaktivitás még sokáig jellemezni fogja gazdasági és társadalmi szerkezetünket.

A gazdasági átmenet egyik fontos jellemzője a jövedelmi egyenlőtlenségek növekedése volt. A jövedelmi egyenlőtlenségek igazi növekedése, amelyek a rendszerváltás általánosan elfogadottnak tekintett “fordulónapjánál” sokkal hamarabb növekedésnek indultak, az évtized fordulójának környékén gyorsult fel. A kilencvenes évek markáns jelensége viszont a középrétegek helyzetének folyamatos romlása volt. A mediánjövedelmek “lefelé csúszása” elsősorban azért következett be, mert a reáljövedelmek differenciáltan alakultak ugyan, de évről évre többen voltak azok, akiknek a reáljövedelme esett, azoknál, akiknek a reáljövedelme nőtt. 1998-ban, amikor a legfelső és a legalsó jövedelmi decilis átlagos jövedelmei közötti arány mintegy nyolcszoros, továbbra is az a kérdés, hogy sikerül-e valamilyen módon elérni azt, hogy a középső jövedelmi csoportok és a legmagasabb jövedelmekkel rendelkezők közötti szakadék tovább ne nőjön, hanem inkább csökkenjen. A beindult gazdasági növekedés ugyan megindította a középrétegek egyes csoportjainak felzárkózását, azonban ez a jövedelmi egyenlőtlenségek középső mezőjének differenciálódásával járt együtt. Az alsó középrétegek és a szegények, mint általában, most is csak jelentős késéssel tudnak a növekedési hullámra felkapaszkodni.

A társadalom szerkezete

A magyar társadalom szerkezetének változásában folytatódnak és megerősödőben vannak a rendszerváltozással megindult új jelenségek, és természetesen érvényesülnek a már korábban is megindult hosszú távú tendenciák. Az aktív keresők között folyamatosan tovább csökkent a mezőgazdasági munkásoké és a parasztoké és általában csökkent a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya. Csökkent az iparban és az építőiparban foglalkoztatottak aránya is. Ugyanakkor jelentős ütemben nő a vezetők, az értelmiségiek, az önálló iparosok, kereskedők és vállalkozók aránya. Mindez a polgárosodási folyamatok szempontjából igen kedvező, még akkor is, ha egyelőre a fluktuáció is nagy, és a társadalom bizonyos hányada úgy tűnik, véglegesen kívül reked a társadalmi integráción, illetőleg ennek különféle mechanizmusain és az így megjelenő szubkulturális jegyek átörökítése is tapasztalható.

A TÁRKI-ban folyó életstílus kutatások azt mutatják, hogy a jövedelem, a megtakarítások, a tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottság, a lakás és vagyoni helyzet alapján jól elkülöníthető státuscsoportok alakultak ki. Ezen szempontok szerint a jómódúak aránya 13, a szegények aránya pedig 18 százalék, és a státushiarerhiában elfoglalt helyet továbbra is az iskolázottság határozza meg elsősorban. Ezért a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségek szempontjából az iskolai esélyegyenlőség változatlanul meghatározó. Az előző kormányzati ciklusban a felsőoktatás jelentős bővülése nem járt együtt a hátrányos helyzetűek tanulási esélyeinek javulásával. Az első diploma megszerzésének ingyenessége sem csökkenti önmagában az iskolai esélyegyenlőtlenséget.

Demográfiai folyamatok

Az utóbbi három-négy évben a halandóság valamelyest javult, és ez a javulás 1998-ban is folytatódik. A javulás azonban még nem olyan mértékű, hogy ne mondhassuk azt, hogy a hazai halandóság elfogadhatatlanul magas. A tényleges gyermekszám mintegy 30 százalékkal marad el az egyszerű reprodukcióhoz szükséges születésszámtól. A magyar termékenység európai viszonylatban közepesnek tekinthető, de jóval előbb kezdett csökkenni, mint a legtöbb fejlett államban. A halandósággal ellentétben a termékenység terén egyelőre semmilyen kedvező fordulat nem történt. 1996-97-ben tovább csökkent a házasságkötések száma és aránya és ez 1998-ban is így van. A házasságkötések számának csökkenése mellett növekedett az informálisan együtt élők száma és a (hivatalos) házasságon kívüli születések aránya. A népesség belső vándorlásának iránya az utóbbi években a városokból a községek felé irányult részben a munkanélküliek hazaköltözése, részben a megindult szuburbanizációs folyamat okán. A már több évtizede tartó demográfiai folyamatok olyan népességi kereteket alakítottak ki, amelyekből szükségszerűen csökkenő népességszám következik. A jövő század első harmadára még kedvező esetben is közel egymillióval csökken a jelenlegi népességszám.

[an error occurred while processing this directive]t.rxml" -->