Vissza a TÁRKI nyitóoldalára
TÁRKI logó Közvélemény- és piackutatás Adatbank Társadalomkutatás Kiadványok Magunkról English

Társadalomkutatás

Háztartásvizsgálatok | Önkormányzat-kutatás | Választáskutatás | Lakossági attitűdök | Mikroszimuláció | Korosztályi elszámolás | Jóléti rendszerek | Állam és polgárai | Vállalati konjunktúra | WIP | Lakossági elégedettség | A magyar társadalom és az EU | EU-hatásvizsgálatok | CEORG

 

TÁRKI Társadalmi Prognózis
1998. tavasz

A TÁRKI Társadalokutatási Intézet Zrtt. évente kétszer – márciusban és szeptemberben – közzéteszi előrejelzéseit a legfontosabb társadalmi folyamatokról. Az előrejelzések a TÁRKI empirikus adatfelvételein és szakértői becsléseken alapulnak.


 

1998 társadalmi folyamatait jelentősen befolyásolja a választási év. A gazdasági helyzet érzékelhető javulása és a lakosság növekvő gazdasági optimizmusa azzal párosul, hogy a közbiztonsággal, illetve az állam és egyes közintézmények működésével kapcsolatban egyre frusztráltabb a közvélemény.

A választások éve

Előrejelzéseink szerint viszonylag nyugodt választási kampányra számíthatunk. A két korábbi parlamenti választástól eltérően ezúttal nem valami ellen fog szavazni a polgárok többsége, döntésükben a hagyományos pártkötődések mellett nagyobb szerephez jutnak a józan számítások, megfontolások, az hogy, melyik párt győzelmével járnak jobban. Ugyanakkor a szavazók mintegy fele nem tudja a pártokat gazdasági, szociális karakterük alapján minősíteni. Az őszi önkormányzati választások kimenetelét a nagyobb városokban a parlamenti választások eredménye várhatóan jobban befolyásolja majd, mintsem az önkormányzatok elmúlt négy éves teljesítményével való elégedettség, aminek inkább a kisebb településeken lesz fontos hatása.

A TÁRKI és a Századvég választáskutatási adatai szerint a választás az MSZP és a FIDESZ között fog eldőlni, és a mandátumok eloszlására vonatkozó szimulációs modellünk azt mutatja, hogy egy MSZP részvételű koalíció további kormányzásának van a legnagyobb valószínűsége. A pártlistákra leadott szavazatoknál az MSZP 32-38, a FIDESZ 25-30, a FKgP 10-15 és az SZDSZ 8-14 százalékos aránya valószínűsíthető, és az MDF a parlamentbe jutás határán (3-6%) mozog. Várhatóan a szavazópolgárok 28-34 százaléka nem megy el szavazni és 8-12 százalék adja voksát olyan pártra, amely nem jut be a parlamentbe. Ugyanakkor sokkal kevésbé jósolhatóak meg a második forduló eredményei az egyéni választókerületekben. Biztosra vehető, hogy az 1994-es elsöprő eredmény nem fog megismétlődni, és valószínűleg egymáshoz közeli eredményt fog elérni a bal és a jobb oldal.

A választási év közvetlen politikai hatásán túl is befolyásolja a társadalmi folyamatokat. A politikai, államigazgatási döntéseket a szakmai racionalitásnál jobban befolyásolja a választók megnyerése, az államigazgatás bizonytalansága időlegesen fokozódik, a választások előtt az állami újraelosztás kedvezményezettjeinek, a választások után a közalkalmazottak megnyerésének az életszínvonalra is kiható hatásai lesznek.

Gazdaság – konjunktúra

A gazdasági növekedés 1997-ben mind a makrostatisztikai adatok, mind a TÁRKI konjunktúra kutatásai alapján ismét beindult. A feldolgozóipar 1500 legnagyobb vállalatára kiterjedő vizsgálatunk szerint a termelés 14-15 százalékkal, az export 26 százalékkal, a keresetek 19-25 százalékkal nőttek lényegében változatlan foglalkoztatottság mellett. Jelentős a beruházási kedv és a kapacitáskihasználtság növekedése is. Ugyanakkor konjunktúra vizsgálataink is megerősítik a növekedés mozaikszerűségére vonatkozó korábbi prognózisainkat. A növekedés alapvetően a magántulajdonban levő nagyvállalati szférában, különösen a külföldi tulajdonban levő nagyvállalatoknál figyelhető meg. A kis és középüzemek, valamint az állami tulajdonban levő nagyvállalatok egészét inkább a stagnálás és az ezen belüli differenciáltság jellemzi. Jelentősek az ágazati különbségek is. A termelés és a keresetek együttes növekedése a fa-, papír- és nyomdaiparban, a kohászatban és fémfeldolgozásban volt a legerősebb. (Más források alapján a kereskedelem és a szolgáltatási szféra is nagy belső differenciáltságot, és gyorsuló tőkekoncentrációt mutat.)

A magyar gazdaság helyzetét a nagyvállalatok közel hatvan százaléka ítéli egyértelműen javulónak. A kis és középvállalatok ennél kevésbé optimisták, az ötven főnél kevesebbet foglalkoztatók között jelentős azon vállalkozások aránya, amelyek a rendelésállomány csökkenésével számolnak. Összességében azonban a közgazdászok makrogazdasági optimizmusát a vállalkozási szféra is visszaigazolja. A lakosságon belül a közepes és magasabb jövedelműek optimisták, a szegényebbek azonban továbbra is pesszimisták a gazdasági kilátásokat illetően. Január végi adatok szerint a következő egy évben az ország gazdasági helyzete a felnőtt lakosság 34 százaléka szerint javul, 23 százalék szerint romlik.

1998 egyik legfontosabb fejleménye a magán nyugdíjpénztárak működésének megkezdése. A konszolidálódó gazdaság növekvő tőkeéhségének köszönhetően a magánpénztárak befektetéseinek hozama várhatóan magasabb lesz, mint az új rendszer magasabb költségei.

Foglalkoztatás – jövedelmek – egyenlőtlenségek

A gazdaság növekedési kilátásai következtében a munkaerő iránti kereslet további növekedése várható. A bővülés legvalószínűbb területei a gazdaság tercier ágazatai valamint a feldolgozóipar, építőipar és azok az ágazatok amelyek már eddig is nagymértékben támaszkodhattak az exportból származó árbevételre. Mindez azonban nem jár a foglalkoztatottság látványos bővülésével, a munkaerő iránti kereslet növekedése inkább csak a munkaerőpiacon benn levők állásváltoztatási esélyeit és kereset növekedési esélyeit emeli, a munkanélküliséget lényegesen nem csökkenti. Várható ugyanakkor, hogy valamelyest emelkedik a részfoglalkoztatási formák (pl. nyugdíj melletti munkavégzés) iránti kereslet. A növekedés szerkezete miatt nincs jele annak, hogy az informális, be nem jelentett foglalkoztatás csökkenésnek indulna.

A kilencvenes évek eleje óta folyamatosan csökken a népesség egészének munkavégzésre fordított ideje. Ugyanakkor – legújabb kutatásaink ezt igazolják - átalakultak a lakosság munkával kapcsolatos attitűdjei is, a munkaidő hossza és rugalmassága kevésbé fontos, viszont nőtt a magas kereset, az állás biztonsága és a munkahelyen belüli előrejutási esélyekkel kapcsolatos igény. Egyre élesebben elválnak egymástól az állami és közszférában, valamint a magángazdaságban dolgozók attitűdjei. Az előbbiek elsősorban biztonságra, az utóbbiak inkább karrierre orientáltak.

A reálkeresetek mintegy 5-6 százalékos várható emelkedése valószínűleg nem csökkenti a jövedelmi egyenlőtlenségeket. Azt várhatjuk ugyanis, hogy keresetnövekedés idén is a magasabban kvalifikált munkaerőt igénylő munkakörökben lesz az átlag feletti. A reál jövedelmek növekedését ennél valamivel kisebbre lehet prognosztizálni. Egy nagyobb növekedésnek többek között a foglalkoztatási lehetőségek elmúlt években megfigyelhető polarizációja szab határt: az álláshoz jutási esélyek erőteljes szegregálódása pont azt jelenti, hogy sokan nem tudnak visszatérni a munkaerőpiacra.

Állam – közbiztonság – normák

A növekedés korlátjai között eddig is jelen volt az, hogy a gazdaság tulajdoni és piaci szerkezetének kiépülésével nem tartott lépést a formális jogi infrastruktúra. A hatékony erőforrás-allokációnak is korlátját jelenti, hogy gyengék a szereplők közötti megállapodások kikényszerítésének formális lehetőségei. A gazdaságban egyszerre van jelen a szabályozatlanság (ellentmondásos versenyszabályozás, lassú igazságszolgáltatás, nehézkes tulajdoni nyilvántartások) és a túlszabályozottság (álságosan túlbürokratizált közbeszerzési eljárások, a gazdasági információ áramlást nehezítő, helyenként az államigazgatást is bénító adatvédelmi és személyiségi jogi korlátok. A piacgazdaság normarendszerének megszilárdulását nem erősíti az sem, ha az állam szervezetei nem adnak egyértelmű jelzéseket egyfelől a legális és illegális tranzakciók határait, másfelől pedig a kormányzati kompetencia versenygazdaságokban jellemző korlátjait illetően.

Korábbi prognózisainkban jeleztük, hogy a társadalmi konszenzust leginkább a normák és értékek növekvő eróziója veszélyezteti. Az utóbbi hónapok fejleményei egyértelműen igazolták ezt. A beindult gazdasági növekedés csak akkor fogja a lakosság növekvő jól létét eredményezni, ha a szilárd és működőképes állam a polgárok biztonságérzetének javulását eredményezi.

<


Háztartásvizsgálatok | Önkormányzat-kutatás | Választáskutatás | Lakossági attitűdök | Mikroszimuláció | Korosztályi elszámolás | Jóléti rendszerek | Állam és polgárai | Vállalati konjunktúra | WIP | Lakossági elégedettség | A magyar társadalom és az EU | EU-hatásvizsgálatok | CEORG