Vissza a TÁRKI nyitóoldalára
TÁRKI logó Közvélemény- és piackutatás Adatbank Társadalomkutatás Kiadványok Magunkról English

Társadalomkutatás

Háztartásvizsgálatok | Önkormányzat-kutatás | Választáskutatás | Lakossági attitűdök | Mikroszimuláció | Korosztályi elszámolás | Jóléti rendszerek | Állam és polgárai | Vállalati konjunktúra | WIP | Lakossági elégedettség | A magyar társadalom és az EU | EU-hatásvizsgálatok | CEORG

 

TÁRKI Társadalmi Prognózis
1997. ősz

A TÁRKI Társadalomkutatási Intézet Zrt. évente kétszer – márciusban és szeptemberben – közzéteszi előrejelzéseit a legfontosabb társadalmi folyamatokról. Az előrejelzések a TÁRKI empirikus adatfelvételein és szakértői becsléseken alapulnak.


 

A rendszerváltás lezárult. A gazdaságban egyértelműen a magánszektor vált uralkodóvá. A politikai berendezkedés polgári demokratikus intézményrendszere stabilizálódott. Megkezdődött Magyarország betagolódása a fejlett tőkés társadalmak szegényebb országai közé.

Fejlődés: zárványokban vagy tovagyűrűzve?

1996 második felében ismét megindult az egyensúly javítás érdekében másfél-két évre feláldozott gazdasági növekedés. A GDP növekedése 1997-ben nagyobb lesz a korábban vártnál, az utolsó negyedév tovább élénkülő belföldi és külpiaci kereslete hatására meghaladhatja a 3 százalékot. Adataink szerint a legális kereskedelem bővül és a „KGST” piacok szerepe csökken. A legális gazdaságban gyorsabban nőnek a bérek, mint a fekete gazdaságban. A fekete gazdaságon belül ugyanakkor megfigyelhető egy eltolódás a féllegális formáktól az illegálisak felé.

A lakosság reáljövedelmének ez évi emelkedése a korábbi két év súlyos csökkenésének mintegy felét bepótolja. A jövedelememelkedésben igen nagyok a különböző foglalkozási csoportok, ágazatok, rétegek közötti különbségek. A vállalkozói szférában egyre gyorsuló differenciálódás zajlik. Az állami alkalmazottaknál a köztisztviselői kar jövedelme lépést tart az átlagjövedelmek növekedésével, a közalkalmazotti jövedelmek azonban egyre jobban leszakadnak attól. A munkanélküliség valamelyest csökken, de a munkanélküliek között tovább nő azok aránya, akik tartósan kiszorulnak a munkaerőpiacról. A foglalkoztatottság változatlanul alacsony marad Magyarországon.

A gazdasági növekedés a beruházások élénkülésében, a lakókörnyezet és különösen a gazdasági infrastruktúra igen gyors fejlődésében is kifejeződésre jut. Ugyanakkor fennáll annak a veszélye, hogy a fejlődés zárványszerű marad, egyes területek, régiók, ágazatok, lakossági csoportok, rétegek dinamikusan gyorsuló fejlődése mások leszakadásával jár együtt. Kérdéses egyfelől, hogy mennyire lesz képes az alapvetően külföldi tulajdonú és külföldre szállító cégek növekedése átgyűrűzni a mindenekelőtt a hazai fogyasztásra termelő, illetve hazai tulajdonú cégek növekedésébe. Másfelől az is kérdéses, hogy milyen regionális kiegyenlítő politikák lesznek képesek az ország fejlődő és leszakadó, egymáshoz mozaikszerűen kapcsolódó régióit és ágazatait egymáshoz integrálni.

Az ősz egyik legfontosabb és a magyar gazdaság intézményi szerkezetét hosszabb távon talán a legnagyobb mértékben befolyásoló fejleménye a nyugdíjreform, ennek következtében a kötelező nyugdíjpénztárak létrehozása lesz. Az elmúlt években dinamikusan fejlődő önkéntes pénztárak a kötelező társadalombiztosítás szereplőjévé is válnak. A lakosság nagyobb csoportjai lépnek át az új rendszerbe, mint az pusztán a gazdasági racionalitás alapján várható lenne. A nyugdíjreform körüli viták egyébként minden bizonnyal eddig is hozzájárultak a lakosság növekvő megtakarítási készségéhez.

Polgárosodás és differenciálódás

A rendszerváltásból adódó mobilitási folyamatok lezárultak. Hosszabb időre kialakult, hogy kik kerültek a társadalmi hierarchia tetejére és aljára. A gazdasági elitbe a nagyvállalkozók és a legfelsőbb szintű menedzserek tartoznak. Közöttük a legnagyobb csoportot azok alkotják, akik már a rendszerváltás előtt is valamilyen formában jelen voltak a vállalkozói szférában. A kulturális elitben egyaránt jelen vannak a nemzetközi piacon is értékesíthető szaktudással rendelkezők és az elsősorban politikai kapcsolataik révén érvényesülők. Az elit körvonalai tehát kialakultak, de a jövőben az elit különböző csoportjai közötti küzdelem és a hatalomért folyó harc erősödik.

A gazdasági növekedéssel és a piaci viszonyok stabilizálódásával felgyorsul a polgárosodás, a középrétegek relatív helyzetének romlása megállt, többségük helyzete javul. Egyre jobban formálódóban van egy olyan, a népesség 8-10 százalékát kitevő felső középosztály, amelynek életmódja és életstílusa mintaértékű a szélesebb középrétegek számára is. Az életmód és életstílus szerinti differenciálódás ugyanakkor a fiatalabb korosztályban fokozódó mértékű. A munkaerőpiacon felértékelődik a kulturális tőke szerepe, s ennek megfelelően nő az iskolarendszer súlya a társadalmi szelekcióban. Az iskolarendszeren belüli korai szelekció erősödése a társadalmi integráció, és az emberi erőforrásokkal való hatékony gazdálkodás szempontjából is súlyos következményekkel járhat.

A mezőgazdaságban jelentkező tőke-koncentráció különösen az agrárnépességen belül eredményez növekvő egyenlőtlenségeket. A társadalom alsó egyharmada – szakképzetlen fizikai dolgozók, a munkaerőpiacon nem keresett képzettségűek, csak állami nyugdíjból vagy segélyből élők, – semmit nem éreznek a beinduló fejlődésből, egyre jobban leszakadnak, nagyon nagy egyfelől a társadalmi dezintegrációnak, másfelől pedig a lumpenizálódásnak a veszélye.

A közhangulat változásai

A gazdasági növekedés beindulásával a közhangulat enyhe és rétegek szerint igen differenciált javulása figyelhető meg, s ugyanez a kettősség várható az elkövetkező egy évben is. A politikai életet leginkább megosztó problémák csak kevéssé és áttételesen érdeklik a lakosság széles rétegeit. Magyarország európai integrációját a lakosság túlnyomó többsége helyesli, a NATO csatlakozást a lakosság kétharmada fogadja el.

Várhatóan a közeljövőben a bűnözés növekedése lesz az a kérdés, ami a leginkább foglalkoztatja a közvéleményt. Itt ki kell hangsúlyozni, hogy (a toleranciával és a mások iránti megértéssel kapcsolatos kormányzati elkötelezettség dacára) a közhangulatnak a közbiztonsággal kapcsolatos állásfoglalása bűnbakképzéssel párosulhat. Ennek kapcsán is tovább nőhet a cigányellenesség, amely erősebb, mint a más etnikumokkal, külföldiekkel szembeni előítéletesség.

A társadalmi integrációt jelentősen veszélyezteti, a gazdasági növekedést visszafogja a közigazgatásba és a piacot szabályozó intézményekbe vetett bizalom alacsony szintje. A lakosság rendkívül szkeptikus jogainak érvényesíthetőségét illetően, és ezért alternatív megoldások felé tájékozódik. A jogkövető magatartás megszilárdítása ugyanakkor nem egyszerűen a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás feladata. Elengedhetetlen, hogy a köz megtestesítőinek, az állami és a kormányzati intézményeknek a napi gyakorlata tiszta és átlátható legyen.

A politikai közvélemény elég mozgalmas ősz elé néz. A választási kampány stílusa várhatóan nem lesz annyira „durva” mint az előző választások idején, és a választási részvétel nem fogja meghaladni az 1994-es mértéket. A választások kíözeledtével az előkampányok felerősödése és a politikai paletta részleges átrendeződése várható. A TÁRKI és a Századvég közvéleménykutatása szerint 1997 nyarán a választók több mint harminc százaléka az MSZP-re, mintegy egynegyede a FIDESZ-re, egyötöde a kisgazdákra és közel egy tizede az SZDSZ-re szavazna, „ha most lennének a választások”. Az MDF és a KDNP valahol az 5 százalékos küszöb határán van, más pártoknak pedig nincs esélyük, hogy elérik ezt a határt. Ugyanakkor a választási rendszerből adódóan a várható szavazati arányok önmagukban keveset mondanak a várható parlamenti erőviszonyokról. A TÁRKI és a Századvég kutatói által kialakított többfajta szimulációs modell felhasználásával arra következtetünk, hogy a jelenlegi koalíció a pillanatnyi erőviszonyok alapján a parlamenti helyek 48-52 százalékát szerezheti meg, s a mandátumok 40-45 százalékával a jelenlegi állás szerint várhatóan az MSZP lenne a legnagyobb parlamenti párt. A szimulációs modellek azt mutatják, hogy az MDF és a KDNP bekerülése vagy kimaradása a parlamentből lényegében nem befolyásolja a kormányalakítás szempontjából a parlamenti erőviszonyokat.

[an error occurred while processing this directive]rxml" -->