Vissza a TÁRKI nyitóoldalára
TÁRKI logó Közvélemény- és piackutatás Adatbank Társadalomkutatás Kiadványok Magunkról English

Kiadványok

Társadalmi Riport | Társadalompolitikai Tanulmányok | Műhelytanulmányok, gyorsjelentések | Szerepváltozások | Könyvek munkatársainktól | Munkatársak publikációi | Kiadványrendelés

 

Róbert Péter: Társadalmi mobilitás – Előszó

ELŐSZÓ

A Társadalmi mobilitás: hagyományos és új megközelítések c. tanulmánykötet olyan, részben elméleti, részben empirikus tanulmányok fordítását tartalmazza, amelyek a társadalmi átrétegződés, a társadalmi helyzet megváltoztatásának kérdéseihez kapcsolódnak. A társadalmi struktúra, a társadalmi egyenlőtlenségi rendszer, a struktúrában való mobilitás lehetőségei, esélykülönbségei a szociológusok érdeklődésének középpontjában állnak. Ennek megfelelően ezeknek a témáknak az oktatása is nagy súlyt kap a szociológusképzésben. A kötetben szereplő tanulmányok áttekintést nyújtanak a társadalmi mobilitás tematikus és módszertani fejlődéséről, illetve beleilleszkednek hasonló jellegű, frissebb kiadványok sorába, mint a Társadalmi rétegződés (Andorka, Hradil és Peschar 1995) illetve A társadalmi struktúra komponensei (Angelusz 1997).

A kötet négy részre oszlik; amelyek egyenként négy fejezetet tartalmaznak. A tanulmányok hozzávetőlegesen időrendben követik egymást, a legrégebbi tanulmány még a két világháború között íródott, a legfrissebb az 1990-es években. Az első részben szereplő négy tanulmány a mobilitáskutatások első generációját képviseli, az első kettő szerzője Sorokin, a második kettőé Lipset és munkatársai. Sorokin a társadalmi mobilitás kutatásának első számú klasszikusa és viszonyítási pontja. Híres könyve, a Társadalmi mobilitás 1927-ben jelent meg, amelyet 1959-ben követett egy bővített kiadás. Ebből a kötetből korábban egy szociológiatörténeti szöveggyűjteményben (Huszár és Somlai 1993) magyar nyelven már hozzáférhetővé vált a VII. fejezet, amely a társadalmi mobilitás alapfogalmait tárgyalja. A jelen kötet a VIII. és a IX. fejezetet tartalmazza, ahol Sorokin a társadalmi mobilitás csatornáit határozza meg és működésük mechanizmusait mutatja be. Jóllehet mai szemmel nézve Sorokin megközelítései bizonyos tekintetben konzervatívnak minősíthetőek, gondolatai mégis hosszú időn keresztül meghatározóak voltak a mobilitáskutatások számára. A „trendnélküli fluktuációra” vonatkozó elmélete pedig a mai napig is rendszeresen felvetődő, empirikusan újravizsgálandó hipotézis.

Az első generációs mobilitáskutatások további elméleti megalapozását Lipset és Zetterberg végezte el az ötvenes években. A kötet az ő legfontosabb elméleti tanulmányukat tartalmazza, amelyben a mobilitás dimenzióit, okait és következményeit tárgyalják. Ugyanők és Bendix publikálták 1959-ben a Társadalmi mobilitás az ipari társadalomban című könyvet, amely az egyik első munka a társadalmi mobilitást nemzetközi összehasonlításban vizsgáló művek sorában. A kötet első részének utolsó szemelvénye ebből kiválogatott részlet, amely egyfelől a mobilitás trendjeivel, másfelől következményeivel foglalkozik korabeli empirikus adatok tükrében. A bemutatott empirikus elemzés nagyon egyszerű táblákat tartalmaz, példamutató azonban az az óvatosság és kritika, amivel a szerzők saját adataikhoz viszonyulnak. Lipset munkássága kiemelkedő mind a szociológia, mind a politikatudomány terén, megállapításai és szempontjai meghökkentően aktuálisak napjainkban is.

A mobilitáskutatások második generációjának leggyakrabban hivatkozott elméleti munkája Treiman nevéhez fűződik, ahol a szerző a rétegződés folyamatát vizsgálja, és az iparosodás és a mobilitás összefüggését fogalmazza meg a státusmegszerzés terén. Treinan ún. iparosodási hipotézise az empirikus mobilitáskutatások talán legtöbbet tesztelt elmélete. A másik kiválasztott Treiman-szöveg a társadalmi presztízs nemzetközi összehasonlítását alapozza meg, részlet a szerző erre vonatkozó könyvéből: Foglalkozási presztízs összehasonlító szemszögből. Ugyanebből a Treiman-műből olvasható egy másik részlet magyarul a Társadalmi rétegződés (Andorka, Hradil és Peschar 1995) című kötetben.

A második generációs mobilitáskutatások alapműve Blau és Duncan könyve: Az amerikai foglalkozási szerkezet. Az ebből itt kiválaszolt két részlet közül az első a mobilitási folyamat elemzéséhez szükséges foglalkozási változó méréséről szól, az ún. társadalmi-gazdasági indexről, amelynek első változatát Duncan alakította ki a hatvanas évek elején. A tanulmány a foglalkozás mérésének hierarchikus megközelítését tekintve iskolateremtő, a presztízsen alapuló mérés (vö. Léderer 1977) módosítását és korrigálását tartalmazza. A másik részlet magát, a Blau és Duncan által kidolgozott klasszikus mobilitási útmodellt mutatja be, s a közvetlen és közvetett hatások felbontásának eljárását is tárgyalja. Mindkét tanulmány módszertani szempontból is lényeges, amennyiben a regresszió-elemzés alkalmazására mutatnak példát.

A harmadik részben szereplő négy tanulmány közül háromnak közös vonása, hogy túllépnek a hagyományos foglalkozási mobilitási megközelítésen. Mayer és Müller a társadalmi mobilitáskutatások két fontos európai képviselője Németországból. Az itt közölt írásuk az amerikai mobilitási irodalom kritikai áttekintése, továbbgondolása. Tanulmányukban elsők között hívják fel a figyelmet a társadalmi mobilitás szubjektív aspektusaira, valamint a mobilitás makro- illetve mikroszintjei közötti kapcsolatok fontosságára. A második tanulmányban Lopreato és Hazelrigg a társadalmi mobilitás attitűdbeli következményeit tárgyalja. Emellett az inter- és az intragenerációs mobilitás konceptualizálásának különbségeivel foglalkoznak. DiMaggio tanulmánya, az életstílus, a kulturális fogyasztás, a Bourdieu nevéhez kapcsolható kulturális tőke szerepét vizsgálja a státusmegszerzés folyamatában jelentős szerepet játszó iskolai előmenetel, tanulmányi eredményesség terén. A kulturális mobilitás illetve a kulturális reprodukció hipotéziseit ellenőrzi középiskolás fiúk és lányok esetében. Ez a tanulmány egyben jó példa a többváltozós elemzési technikák színvonalas alkalmazására is.

A harmadik részben szerepel még Simkus tanulmánya. Simkus az az amerikai szociológus, akik napjaink divathullámát megelőzve az elsők között „szakosodott” a mi régiónk, s ezen belül is elsősorban Magyarország mobilitási folyamatainak vizsgálatára. Írása nemzetközi áttekintést ad, kritikával szolgál a mobilitáskutatások első illetve második generációjáról, s elvárásokat fogalmaz meg a jövőbeli kutatásokkal kapcsolatban is. Különösen érdekes az a megközelítés, amikor tanulmányában a szerző kitér arra a kérdésre, hogy a kelet-európai mobilitási kutatások milyen adalékokkal szolgáltak a nemzetközi mobilitási kutatások számára.

A szöveggyűjtemény negyedik része a társadalmi mobilitáskutatások harmadik generációját mutatja be. Az ebben a részben megjelenő tanulmányok tükrözik a mobilitáskutatások mai polarizáltságát, európai illetve amerikai iskolák szembenállását. Ez a rész egy olyan tanulmánnyal kezdődik, amely írás az egyik első empirikus publikáció volt az elmúlt évtizedben CASMIN projekt néven lefolytatott nemzetközi összehasonlító vizsgálatból. A szerzők, Erikson, Goldthorpe és Portocarero, az általuk kidolgozott EGP osztályozást alkalmazzák elemzésükben. Erről az osztályozásról ld. még Erikson és Goldthorpe néhány éve megjelent könyvének (Erikson és Goldthorpe 1992) részletét a Társadalmi rétegződés (Andorka, Hradil és Peschar 1995) kötetben. A tanulmány a harmadik generációs mobilitáskutatások módszerét, a loglineáris elemzést használja, s a mobilitási folyamatokat mind abszolút, mind relatív szinten tárgyalja. Központi kérdése a konvergencia-elmélet valószínűsége három fejlett ipari társadalom (Anglia, Franciaország és Svédország) példáján. Az eredmények azonban nem ezt a tételt, hanem inkább Sorokin trendnélküli fluktuáció elméletét támasztják alá.

Ebben a részben szerepel két olyan írás, amelyek alapvetően szakirodalmi áttekintő jellegűek, s eredeti megjelenési helyük az Annual Review of Sociology. Ganzeboom, Treiman és Ultee bemutatják a mobilitáskutatások három generációjának munkásságát adatgyűjtési módszereik, mérési eljárásaik, elemzési modelljeik, kutatási problémáik, fő hipotéziseik és lényeges eredményeik tükrében. Tárgyalják továbbá a legújabb kutatási törekvéseket, az eseménytörténeti elemzést, a többszörös indikátor modelleket, a többváltozós kategoriális elemzéseket. Kurz és Müller tanulmánya pedig a rétegződéshez kapcsolódó mobilitási folyamatok vizsgálata után újra az osztályszempontú mobilitási elemzésekre, valamint a szervezeti különbségek illetve a munkaerőpiaci folyamatok fontosságára hívja fel a figyelmet. A két tanulmány „vitázik” egymással. Az előbbi egy stratifikációs társadalomképet vall magáénak, vagyis a mobilitáskutatásoknak a státusmegszerzési folyamatokra kell koncentrálniuk. Az utóbbi szerint a társadalom osztálytagozódást mutat, ahol viszont az osztálymobilitás vizsgálatával lehet megragadni a társadalmi mobilitás lényegét. A két tanulmány bizonyos értelemben egy amerikai és egy európai iskola szembenállását tükrözi.

A kötet zárótanulmánya Baron írása, amely eredetileg a Grusky által szerkesztett, néhány éve Amerikában megjelent Társadalmi rétegződés szöveggyűjteményből való (Grusky 1994). Ez a tanulmány a mobilitáskutatások „főárama” mellett – amit individualistának minősít, mivel csak az egyéni jellemzőkre koncentrál – a strukturalista megközelítés fontosságára és hasznosságára hívja fel a figyelmet a mobilitás vizsgálatában. Baron a jövőbeli feladatokkal foglalkozva szintén szükségesnek tartja, hogy a kutatások meghaladják az egyéni státusmegszerzési folyamatok vizsgálatát. A kiutat az európai iskolával ellentétben azonban nem az osztálymobilitás típusú elemzésben látja, hanem az új strukturalista, a szervezetszociológiai és a munkaerőpiaci szempontok figyelembe vételét javasolja. Az amerikai iskola általa képviselt változata (más olyan szerzőkkel, mint Bielby, DiPrete, Grusky, Sorensen) egyben azt a vonulatot is példázza, amelyik az interdiszciplináris – a szociológia és a közgazdaságtan határterületén mozgó kutatások mellett foglal állást.

Róbert Péter

Budapest, 1998. február


Társadalmi Riport | Társadalompolitikai Tanulmányok | Műhelytanulmányok, gyorsjelentések | Szerepváltozások | Könyvek munkatársainktól | Munkatársak publikációi | Kiadványrendelés