TÁRKI: Pártpreferenciák a célegyenesre fordulva
Formálódó pártszimpátiákkal és a kormánypártok további erősödésével nyitott az újév, míg az ellenzéki pártok támogatottságában kisebb belső elmozdulások mellett inkább stagnálás tapasztalható egy szűk negyedévvel a választások előtt – derül ki a TÁRKI Társadalomkutatási Intézet Zrt. legfrissebb, januári kutatásából.
A személyes kérdezésen alapuló adatfelvétel 2018. január 11-23. között zajlott 1012 fős országos véletlen mintán, ami reprezentálja az ország felnőtt lakosságát. A minta azonban nem reprezentálja a választásra jogosultak teljes körét, hiszen egyfelől a Magyarországról külföldre költöző, másfelől a határon túli, magyar állampolgársággal és így szavazójoggal rendelkező választópolgárokat nem éri el egy ilyen kutatás. A jelen kutatás eredményei csak a pártlistás szavazás országos eloszlására vonatkoznak, és nem terjeszthetők ki az egyéni választókerületekre. A becslés pontosságáról 95%-os megbízhatósággal állítható, hogy az egész mintára vonatkozó adatok 3,2 százalékponttal térhetnek el a teljes felnőtt lakosság megkérdezésével kapható értékektől. Ez az eltérés a válaszolók számának csökkenésével illetve képzett mutatók esetén ennél nagyobb lehet. A bizonytalansághoz hozzá kell számítani megkérdezésre épülő vizsgálatokban a válaszadási hajlandóság csökkenéséből fakadó kockázatokat.
A TÁRKI legutóbbi, októberi kutatása óta megnövekedett a valamilyen pártot választók aránya, hiszen míg korábban minden harmadik, mára már csak minden negyedik választó pártpreferenciája ismeretlen. Az így keletkezett „szavazattöbbletből” elsősorban a Fidesz-KDNP profitált, de némi növekedés megfigyelhető a kisebb ellenzéki pártok táborában is, habár esetükben a növekmény forrása a szocialista párttól elszivárgó szavazóktól is érkezhetett. Az elmúlt negyedévben ugyanis a kormánypártok határozott erősödése mellett a másik fontos változás az MSZP gyengülése. Mindeközben a legerősebb ellenzéki párt, a Jobbik népszerűsége lényegében változatlan, így összességében tovább nyílt az olló a kormánypártok és az ellenzék egésze között.
Ami a pártok támogatottságának pontos adatait illeti, a teljes népesség körében a Fidesz-KDNP tábora az októberi 39 százalékról 46 százalékra, a pártválasztók körében pedig 59 százalékról 62 százalékra nőtt. A Jobbik második helye továbbra is stabil, mint ahogy szavazótáborának mérete is, ami a teljes népességen belül októberben 10, januárban 11 százalék volt, a pártválasztók körében pedig 15 százalék után 14 százalékon áll. A harmadik helyen azonban az MSZP mellett már a Demokratikus Koalíció is osztozik, támogatottságuk lényegében megegyezik, mivel a teljes népességen belül az MSZP az októberi 8 százalékról januárra 5 százalékra csökkent, miközben a DK 3 százalékról 5 százalékra nőtt, a pártválasztók körében pedig az MSZP 12 százalékról 7 százalékra esett, a DK pedig 5 százalék után 6 százalékon áll.
A többi ellenzéki párt esetében változatlanság vagy kismértékű ingadozás tapasztalható. Az LMP a teljes népességen belül 3 százalék után jelenleg 4 százalékon áll, a pártválasztók körében pedig 3 százalék után 5 százalékon. Az Együtt hosszú ideje, így januárban is 1 százalékot ér el a teljes népesség körében, míg a pártválasztók között az októberi 1 százalék után januárra 2 százalékon áll, a PM tábora pedig az októberi 1 százalék alatti szintről 2 százalék fölé emelkedett mind a teljes népességen, mind pedig a pártválasztókon belül. A Momentum szavazótábora a teljes népességen belül 1 százalékon maradt, a pártválasztók körében pedig 2 százalék helyett 1 százalékon áll januárban.
Az elmúlt negyedévben a pártot nem választók aránya határozottan csökkent: októberben még a választók bő harmada, 34 százaléka, januárban viszont már csak egynegyede, 26 százaléka nem tudott választani a jelenlegi pártkínálatból vagy nem nevezte meg választott pártját. Ez a változás egy negyedéven belül is jelentősnek tekinthető, különösen annak figyelembevételével, hogy az elmúlt egy évben az egyharmados válaszhiány volt jellemző, a korábbi években pedig még ennél is valamivel magasabb volt, akár a 40-45 százalékot is elérte a valamilyen okból nem válaszolók aránya.
A TÁRKI rendszeres negyedévi pártpreferencia vizsgálatát az áprilisi választással kapcsolatos további kérdésekkel is kiegészítettük, amelyek a társadalom közérzetét, a kormányváltás iránti igényt, a miniszterelnök-jelöltek népszerűségét valamint a választáson való részvételi hajlandóságot vizsgálják.
A választók közel fele, 45 százaléka pozícionálja magát a jobboldalra politikai nézetei alapján, egynegyede, 24 százaléka középre, és további egynegyede, 25 százaléka baloldalra, 7 százaléknyian pedig nem tudnak vagy nem akarnak erre a kérdésre válaszolni. A radikalizmus-mérsékeltség skálán még ennél is polarizáltabb a választók elhelyezkedése: 54 százalékuk politikai álláspontját tekintve inkább mérsékeltnek, 19 százalékuk pedig inkább radikálisnak tartja magát, további 22 százalékuk pedig középre helyezi magát.
A jelenlegi Orbán-kormány iskolai osztályzatokkal értékelt teljesítménye megosztja és lényegében három hasonló méretű csoportra bontja a választókat: a választók egyharmada, 33 százaléka elégtelen vagy elégséges, azaz az iskolai 1-es és 2-es osztályzattal, további egyharmada, 34 százaléka közepesre, azaz 3-asra, szűk egyharmada, 31 százaléka pedig jóra vagy kitűnőre, azaz 4-esre vagy 5-ösre értékelte a kormányt. A mérleg gyengén ugyan, de inkább a nem elégedettek felé billen, amit a szélső értékekkel osztályozók közti különbség is érzékeltet: míg kitűnő, azaz 5-ös osztályzatot a választók 6 százaléka adott a jelenlegi kormányzatnak, addig lényegében kétszer ennyien, 13 százalékuk adott elégtelent, azaz 1-est.
A társadalmi közérzetet más indikátorait tekintve kissé polarizáltabb képet kapunk: többen értékelik úgy, hogy az országban inkább jó irányba mennek a dolgok (54 százalék), mint akik szerint rossz az irány (30 százalék), a választók 16%-a pedig inkább a két véleménycsoport között helyezkedik el. A saját anyagi helyzet változása tekintetében is inkább a pozitív tartományba billen a mérleg, mivel a választók 34 százaléka érzi úgy, hogy jobban él, mint négy éve, szemben azzal a 14 százaléknyi válaszadóval, aki úgy érzi, hogy anyagi helyzete romlott. Ugyanakkor a domináns csoport azoké, akiknek nem változott az anyagi jóléte az előző négy év során, minden második felnőtt magyar (51 százalék) érzi így.
A fentiekkel összhangban nincs is egyértelmű kormányváltó hangulat, amit nemcsak a fenti pártpreferencia-adatok alapján kirajzolódó erőteljes kormánypárti fölény mutat, hanem az is, hogy a választók fele, 49 százaléka szerint az ország számára az Orbán-kormány maradása lenne előnyösebb, míg bő egyharmaduk, 35 százalékuk szerint lenne kívánatos a kormányváltás. További 11 százalékuk nem tudja ezt megítélni, 5 százaléknyian pedig nem akartak válaszolni a kérdésre. A kormányváltás mellett és ellen érvelők lényegében azonos arányban mennének el szavazni, az ismeretlen pártpreferenciájú választók körében azonban a kormányváltók nagyobb arányban vannak (a pártpreferenciájukat titkolók 32 százaléka, a pártok közül választani nem tudók 37 százaléka), mint a jelenlegi kormány maradását támogatók (a pártpreferenciájukat titkolók 15 százaléka, a pártok közül választani nem tudók 17 százaléka).
A korábbiakra rímel, hogy a választók legnagyobb arányban, a válaszadók fele (50 százalék) Orbán Viktort tartja a legalkalmasabbnak a miniszterelnöki posztra, míg Vona Gábor és Karácsony Gergely egyaránt 9-9 százalékkal osztozik a második helyen, őket pedig a 4 százalékos Szél Bernadett követi. A felsoroltakon, azaz a hivatalos miniszterelnök-jelölteken kívül valaki mást tartana alkalmasnak a választók 4 százaléka (legtöbbjük Gyurcsány Ferencet említette), további 5 százaléknyian nem akartak válaszolni a kérdésre, míg 18 százaléknyian, azaz minden hatodik magyar választó nem tudott választani a lehetséges jelöltek közül. Orbán és Vona támogatottsága egyértelműen saját pártjuk táborára épül: a jelenlegi miniszterelnök pártjának szavazói 98%-a őt támogatja, míg Vona is erős hátországgal rendelkezik a saját pártján belül, pártja szavazótáborának 80%-a áll mögötte. A több ellenzéki miniszterelnök-jelölt indulása azonban némi zavart okozott a saját pártjuk szavazótáborán illetve a demokratikus ellenzéki tábor egészén belül egyaránt. Az MSZP szavazóinak csupán 45 százaléka tartja a legalkalmasabb miniszterelnök-jelöltnek saját pártja kandidáltját, Karácsony Gergelyt (míg a szocialista szavazók egyötöde a hivatalos jelölteken túl valaki mást látna szívesen ezen a poszton, közel egyharmaduk pedig nem tudja, hogy ki lenne a legalkalmasabb). Szél Bernadett sem bírja saját pártja szavazótáborának teljes támogatottságát, habár Karácsony MSZP-beli támogatottságánál magasabb, 63% az őt legalkalmasabbnak tartók aránya az LMP-n belül. Ugyanakkor az LMP-szavazók ötöde (21%) Karácsonyt tartja a legalkalmasabbnak a miniszterelnöki posztra, akinek a szavazóbázisa ennél ugyan tágabb körből, de nem túl mély merítésből táplálkozhat, hiszen az ellenzéki kispártok táborából még számíthat támogatókra. Legnagyobb arányban természetesen a saját pártjából, a Párbeszéd Magyarországból (71 százalékuk tartja őt a legalkalmasabb jelöltnek), de az Együttből (57 százalék), a Momentumból (40 százalék) és a Demokratikus Koalícióból (25 százalék) is nagy arányban, de az összességében alacsony támogatottságok miatt relatíve kis számban tartják Karácsonyt a legalkalmasabbnak a miniszterelnöki posztra. Rajtuk kívül még a szavazni készülő, de ismeretlen pártpreferenciájú választók 13 százalékának is bírja a támogatását.
Ami a szavazási hajlandóságot illeti, a választók a négy évvel korábbihoz képest valamivel aktívabbak: több mint felük, 53 százalékuk biztosan, további egyharmaduk, 33 százalékuk pedig valószínűleg elmegy szavazni 2018 áprilisában, és csak 6 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy valószínűleg nem, 3 százalékuk pedig biztosan nem vesz részt a választáson. További 4 százalék nem tudja vagy nem mondja meg, hogy elmenne-e szavazni áprilisban. 2014 elején, a választásokat szintén pár hónappal megelőző kutatásunkban a mozgosítottság szintje valamivel alacsonyabb volt: habár a részvételüket biztosra ígérők aránya hasonlóan magas volt ekkor is, hiszen 54 százalékon állt, addig a valószínűleg részt vevők aránya némileg alacsonyabb, 25 százalék volt ekkor.
TÁRKI Zrt.