Kinek fontos a munka?

Azoknak, akik aktívak a munkaerőpiacon, de számukra is egyre kevésbé – derül ki egy nagy nemzetközi összehasonlító kutatásból (STYLE, http://www.style-research.eu/).
Az alábbi ábra azt mutatja, hogy az európaiak mennyire látják a munkát életük legfontosabb értékének, s ez hogyan változik életkoruk és a vizsgált időszak függvényében.

Az ábra függőleges tengelyén a munka fontosságának a barátok, a család és a szabadidő fontosságához viszonyított aránya látható. Az eredmények szerint a munka fontossága az életkor emelkedésével előbb nő, aztán csökken. A munka az életkor előrehaladtával egyre fontosabbá válik, a 43–52 évesek számára a legfontosabb. Ezután gyorsan veszít fontosságából, a nyugdíjas évek kezdete körül (60 év felett) pedig már egyéb tényezők válnak lényegessé az emberek életében.

1. ábra. Mennyire fontos a munka?... az életkor és a vizsgált időszak függvényében, Európában
ábra
Forrás

A vízszintes tengelyen a korcsoportok, a függőleges tengelyen a munka fontossága látható. (A változó pozitív értékei azt jelzik, hogy a kérdezett életében fontosabb a munka, mint a másik három tényező.) A szaggatott vonal a teljes népesség (N = 166 487 fő), a három folytonos vonal a különböző időszakokon belüli értékeket mutatja.

A fenti összefüggés azonos mindhárom időszakban, de jól látható, hogy a kilencvenes évek elején több korosztály számára is fontosabb volt a munka az élet más dolgaihoz képest: ezen csoportok között még az ötvenes éveiket taposók és a hatvanas éveik végén járók is megjelentek. Mindez már nem volt igaz a kilencvenes évek végén, amikor az ötvenedik év betöltése a munka fontosságának gyors és töretlen csökkenésének kezdete volt. A 2005–2009 közötti időszakban a munka az élet más területeihez képest a két korábbi időszaknál kisebb mértékben volt fontosabb a 38–52 éves korosztályban, s az öregedéssel a fontossága az átlagosnál sokkal alacsonyabbra süllyedt. Továbbá minden korosztály esetében elmondható, hogy a munka relatíve kevésbé fontosabbá vált a 2005–2009-es időszakra a korábbi időszakokhoz képest.

Hajdu Gábor (MTA TK SZI) és Sik Endre (Tárki)