A fiatalok harmada tervez külföldre menni

Noha már 2001-ben is a 18-39 évesek igen nagy aránya (22 százalék) tervezett külföldi munkavállalást vagy letelepedést, Magyarország Európai Uniós csatlakozását követően ez az érték tovább növekedett, 2005-ben már elérte a 34 százalékot. Mint az az 1. sz. ábrán látható, ez a változás elsősorban a rövidtávú munkavállalási tervek esetében történt emelkedésnek volt köszönhető. A rövid távú kint tartózkodást tervezgetők aránya ezután előbb csökkent – 2010-ben már csak 13 százalék volt –, majd azóta közel a duplájára nőtt. A hosszú távú – legalább néhány évig tartó – munkavállalási szándékkal bírók aránya különösen az elmúlt 2-3 évben emelkedett számottevően: a 2010-es 16 százalékot követően 2012-re több mint kétszeresére növekedett, majd 2013-ra újra csökkent, de még ekkor is a fiatalok 23 százaléka tervezett legalább pár évig külföldön dolgozni. A kivándorlást tervezők aránya 2005 és 2012 között folyamatosan emelkedő tendenciát mutatott, és csak 2013-ra következett be csökkenés. Ugyanakkor még így is elmondható, hogy az elmúlt fél évtized során rendre a fiatalok legalább tizede tervezte úgy, hogy tartósan külföldön fog élni. A 39 évnél idősebbek esetében azt láthatjuk, hogy míg 2001 és 2006 között jellemzően 4 százalékuknak volt valamilyen migrációs terve, 2007-et követően ezen érték 7 százalék körül állapodott meg. Tehát a fiatalok körében a migrációs potenciál növekedése látványosabb és erősebb ingadozást mutat.


A két korcsoport között nem csupán a tervezők arányában, hanem a potenciális célországok tekintetében is vannak különbségek. Egyrészt a fiatalok céljai között valamivel több ország szerepel, mint az idősebbek körében. Továbbá, míg az idősebbnél mindhárom migrációs típus esetében Ausztria áll az első, Németország a második, Nagy-Britannia pedig a harmadik helyen, addig a fiatalok számára a sorrend az időtávok függvényében változik: a rövid távú munkavállalási terveikben elsősorban Ausztria és Németország szerepel, több évre szóló külföldi munka, illetve kivándorlás tervezése esetén pedig Németország és Nagy-Britannia a két legfontosabb célország (2. ábra). A kivándorlási célpontok harmadik helyén az Egyesült Államok és Ausztria osztozik.


A Népességtudományi Kutatóintézet (NKI) Migrációs tervek Magyarországon a 18–40 évesek körében című 2013-as kutatásának (melynek adatgyűjtését a TÁRKI végezte négy egymást követő Omnibusz hullámban) eredményei egyrészt árnyalják a fenti megállapításokat, másrészt jelentősen segítik a bemutatott adatok értelmezését. Rámutatnak ugyanis, hogy amennyiben a munkavállalás mellett a 0tanulási terveket is vizsgáljuk, még nagyobb migrációs potenciál értékeket kapunk: az adatok alapján 2013-ban a rövid távú migrációt tervezők aránya 27 százalék, a hosszú távú migrációt tervezőké pedig 28 százalék volt a 18-39 évesek körében (szemben a csak munkavállalást tervezők 25, illetve 23 százalékos értékeivel).

Az említett kutatás eredményei arra is rávilágítanak, hogy a migrációt tervezők csupán egy része tekinthető igazán komolyan tervezőnek. Ha azokat soroljuk ide, akik 1) saját bevallásuk szerint komolyan gondolkodnak a migráción vagy már meghozták a döntést, 2) egy-két éven belül terveznek külföldre menni, valamint 3) tervük megvalósítását nagyon valószínűnek vagy egészen biztosnak vélik, akkor a 18-39 évesek tizede tervez komolyan rövid távú és hosszú távú migrációt, míg a kivándorlást komolyan tervezők aránya 3 százalék (3. ábra). Ezek szerint ugyan a migrációt tervezőknek csak a fele-harmada tervezi komolyan az elköltözést, ám a magyarországi népesség közel harmadát kitevő 18-39 éves korosztály több mint egytizede nem csupán „tervezgeti” a migrációt, de úgy véli, hogy egy-két éven belül biztosan vagy nagy valószínűséggel meg is valósítja ez irányú tervét.


Feleky Gábor Attila, Népességtudományi Kutatóintézet