negyzet_small (1K) Érték-elkötelezett szakszerűség symbol Körültekintő elemzések symbol Megbízható adatok symbol


Szociális helyzet és szociális étkeztetés a hátrányos helyzetű kistelepüléseken

A TÁRKI Regionális Műhelytanulmányok sorozatának befejező három számaként a hátrányos helyzetű kistelepülések (HHK) lakónak szociális helyzetét és a szociális étkeztetés jellemzőit vizsgáló két elemző tanulmány és a kutatás módszereit bemutató beszámoló jelent meg. Letölthetők itt...
A szociális ellátások közül a hátrányos helyzetű településeken élők legnagyobb arányban a lakásfenntartási támogatást jelölték meg, amelyet a kérdezettel egy háztartásban élők közül valaki az elmúlt egy évben kapott támogatásként (1. ábra).

1. ábra: A kérdezettek között azok aránya, akiknek háztartásában valaki kapott
adott jellegű támogatást az elmúlt egy évben (%, N = 1944))
ábra

Valamilyen gyermekhez kapcsolódó kedvezményben a válaszadók háztartásainak ötödében, míg rendszeres szociális segélyben a háztartások kb. hatodában részesedett valaki. Rendkívüli gyermeknevelési támogatást, valamint közgyógyellátást a kérdezett háztartások tizedében kapott valamelyik háztartástag.

A roma származásúak, illetve a rosszabb anyagi helyzetűek esetében gyakoribb, hogy azért nem kérnek segítséget, mert információ hiányában nem tudják, hogy kihez kellene fordulni. A jobb vagyoni helyzetűeket viszont gyakran a szégyen tartja vissza a segítségkéréstől, és úgy vélekednek, hogy nem tartozik másra a problémájuk. Következésképpen növelni kell a megfelelő információhoz való hozzájutás esélyét, de fontos annak az erősítése is, hogy nincs szégyellnivaló abban, ha valaki intézményes szociális segítségre szorul egy bizonyos élethelyzetben.

A hátrányos helyzetű településeken élők leginkább a munkaközvetítésben, a szociális ellátásokkal, szolgáltatásokkal kapcsolatos tájékoztatásban és a hivatalos dokumentumok értelmezésében, kitöltésében várnának több segítséget. A munkaközvetítés különösen fontos az 500 főnél kisebb lélekszámú településeken élők véleménye szerint.

A hátrányos helyzetű kistelepüléseken élők 8%-a veszi igénybe a szociális étkeztetés valamely formáját, főként idősebb, illetve fogyatékkal élő vagy tartós egészségi problémával küzdő emberek, akik között a minta átlagához viszonyítva több az egyedül élő.

A szolgáltatásban részesülők kétharmada otthonában fogyasztja el az ebédet, a többiek az étkeztetést biztosító intézményben. A hátrányos helyzetű kistelepüléseken a helyi önkormányzat a legfőbb információs forrás, de a tájékoztatási kötelezettség teljesítésének hiányosságaira utal, hogy az érintettek 22%-a csak informális csatornákon (családtag, ismerős) szerzett tudomást a szociális étkeztetés igénybevételének lehetőségéről.

Az étel minőségével a válaszadók többsége (76%) elégedett. A mennyiséggel kapcsolatban sem fogalmazódnak meg súlyos kifogások: a megkérdezettek 57%-a bőségesnek tartja, 41% számára éppen elégséges, ugyanakkor a szociális étkeztetést igénybe vevők kevesebb mint fele (46%) ajánlaná másoknak is ezt az étkezési lehetőséget.

Gregor Anikó (ELTE TáTK) és Tausz Katalin (ELTE TáTK))