Addig fogyasztunk, amíg a takarónk ér

Mivel az élelmiszerárak mindenki számára (közel) azonosak, ezért az alacsony jövedelműek evesebb bevételükből nagyobb arányban kénytelenek költeni élelmiszerre, mint akinek magasabb a jövedelme. Míg ugyanis a magyar háztartások átlagosan jövedelmük harmadát (33%-át) fordítják élelmiszerre, addig a legszegényebb ötödbe tartozó háztartások teljes jövedelmük 38%-át, a leggazdagabbak viszont már csak 29%-át költik élelmiszerre.


Ugyanakkor a bevételek még a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkezők körében is nyújtanak némi mozgásteret. Élelmiszerre és lakásra természetesen minden háztartásnak kell költenie, ezért látjuk az alábbi ábrán, hogy ha csak a fogyasztás tényét vizsgáljuk, akkor nincs eltérés gazdag és szegény között. Az is látható, hogy élvezeti cikket is közel azonos gyakorisággal fogyasztanak a gazdagabb és szegényebb háztartások. Ugyanakkor míg közlekedésre és internet-előfizetésre, vagyis a való- és virtuális világban való mozgásra a szegényebb háztartások 40-50%-a költ, addig az ilyen szolgáltatást igénybe vevők aránya meredeken nő a közepes jövedelműektől a gazdagok felé. Hasonló az összefüggés a „luxusfogyasztás” három formája esetében is, azaz az üdülés, a művelődés, oktatás valamint a szórakozás esetében is, de az ezeket fogyasztók aránya még a leggazdagabbak esetében sem éri el a háztartások felét.


Sik Endre – Simonovits Bori – Szivós Péter (TÁRKI Zrt.)