negyzet_small (1K) Érték-elkötelezett szakszerűség symbol Körültekintő elemzések symbol Megbízható adatok symbol


TÁRKI: Bevándorlók beilleszkedése Budapesten: pillanatképek Józsefvárosból és Kőbányáról

A munka világában kevéssé, a gyerekeken keresztül sokkal könnyebben integrálódnak az EU-n kívülről érkező bevándorlók – derül ki a 2012 őszén lezárult nemzetközi Concordia Discors című kutatásból, amelyben Magyarországot a TÁRKI Társadalomkutatási Intézet képviselte és amely az integrációs folyamatok jellegét vizsgálta a Budapesten élő bevándorlók és a helyi lakosok közös életén keresztül.

Az Európai Integrációs Alapból finanszírozott Concordia Discors című kutatás öt európai város (Barcelona, Torino, Nürnberg, London és Budapest) összesen hat-hat kiválasztott városnegyedében vizsgálta az EU-n kívülről érkező bevándorlók integrációját és különös hangsúlyt fektetett a városi környezet jellegére mint integrációformáló tényezőre. Budapesten Józsefvárosban és Kőbányán, bevándorlók által nagy számban lakott három-három környéken folyt a kutatás: a józsefvárosi Négy Tigris Piacon (1.), az Orczy téren (2.) és a Népszínház utcában (5.), illetve a kőbányai Taraliget lakóparkban (3.), Hungária krt. 5-7. lakótömbben (4) és Mázsa téren (6).


ábra

A kutatás egyik legfontosabb eredménye, hogy rámutat az egyazon városon belül élő kisebbségek eltérő integráltsági fokára attól függően, hogy a csoportközi kapcsolatok milyen környezetben zajlanak. A főleg munkaerő-piaci lehetőségeket kínáló környékeket, azaz a Négy Tigris Piacot és Népszínház utcát találtuk a legkonfliktusosabbnak, ahol bár a magyar és bevándorló felek jellemzően inkább nem kerülnek munkakapcsolatba, viszonyuk mégis a konfliktusosság határát súrolja az esetleges konkurencia megjelenése illetve piacaik féltése miatt. A magyarok különösen a Négy Tigris Piac kérdésében megosztottak: míg a szegényebb lakosok inkább rászorulnak az ott kapható olcsó termékekre, addig azok, akik viszont nem vásárolnak itt, szeretnék minél előbb bezárva tudni a piacot, amivel szerintük biztonságosabbá válhatna a környék, de emellett az ott folyó feketegazdaság miatt is búcsút mondanának a piacnak.

Azokon a lakókörnyékeken, ahol a bevándorlók és magyarok magánemberként szomszédi viszonyban vagy az oktatási intézményeken keresztül kerülnek egymással kapcsolatba, sokkal nagyobb valószínűséggel alakulnak ki a kooperáció kezdetleges csírái, melyek valamilyen módon a kisgyermekek létéhez köthetők. A szülők gyermeken keresztüli integrációjának egyik legjobb példája, amikor vegyes házasságokban a bevándorló szülő kisiskolás gyermekével tanul írni, olvasni magyarul, valamint amikor a bevándorló szülőknek a már Magyarországon született, és a nyelvet a szülőnél jobban beszélő gyerek segít lebonyolítani különböző hivatalos ügyeket.

A kooperációt leginkább megközelítő állapotot a lakókörnyékeken találtuk, ahol gyakran idősebb magyar hölgyek vigyáznak az általában 10-12 órát dolgozó kínai vagy más, EU-n kívüli bevándorló szülők gyermekeire, ami mindkét fél számára rendkívül gyümölcsöző. Egyrészt a kínai kisgyerek még az óvoda előtt bekerül egy magyarul beszélő környezetbe, így óvodás korukban már nem lesz idegen számukra a nyelv és a szokások, másrészt a rájuk vigyázó nyugdíjas magyar bébiszitterek az évek folyamán „beépülnek a családba”, a távoli rokon szerepét betöltő jó ismerősök lesznek, így a kapcsolat lassan elveszti gazdasági, és erősíti magánéleti jellegét. A magyar félnek további haszon a nyugdíj-kiegészítés mellett, hogy a hasznosság érzése is visszatér az életükbe, és a gyerekeken keresztül egy sokkal aktívabb és kiegyensúlyozottabb életet élhetnek.

A témáról bővebben olvashat Szalai Boglárka cikkében, amely a Szociológiai Szemle legfrissebb 2012/4-es számában valamint a kutatás honlapján.

Szalai Boglárka, TÁRKI Zrt.