negyzet_small (1K) Érték-elkötelezett szakszerűség symbol Körültekintő elemzések symbol Megbízható adatok symbol


A pirézekről etikailag és röviden

Az itt olvasható - s innen letölthető két cikk - az ÉS-ben júliusban lezajlott vita anyagait tartalmazza az előítélet- (piréz)kutatás etikai kérdéseiről.

Mivel az ÉS-ben mostanában többször is szó esett a pirézekről (Szále László: Megint a pirézek, 2009/29., júl. 17.; Koltai Tamás: Szintén piréz, 2009/30., júl. 24. - a szerk.), úgy érzem, szükségessé vált egy rövid (s ennek megfelelően lebutított) szösszenet a felelős részéről.

Fiktív etnikummal előítéletességet a múlt század negyvenes éveiben mértek először. Egy amerikai kutató (Hartley) vizsgálta a „Da­ni­rean", „Pirenean" és „Wal­lo­nian" et­ni­kumokkal szembeni ellenérzés mér­tékét az USA-ban. Egy magyar kutató (Csepeli) esküszik, hogy ebből a kutatásból ő szemelte ki - enyhén torzított formában - a pirézeket, s elemezte a velük kapcsolatos előítélet mértékét valamikor az 1970-es években, de ennek nem tudtuk fellelni írásos nyomát. Az ő ötletét használtam fel 2006-ban az akkor már tizenöt éve folyó előítéletkutatás-sorozatban. Ennek lényege, hogy előbb a teljes népességtől tudakoljuk, hogy mindenkit be kellene fogadnia Magyarországnak, vagy senkit, esetleg „az attól függ". Az első csoportot tekintjük „idegenbarátnak", a másodikat „nyíltan idegenellenesnek", a harmadikat „reálpoltikusnak". Ez utóbbiaktól kérdezzük meg, hogy különböző (jellemzően a Magyarországra legnagyobb számban jövő „nem nyugat-európai") migránsok közül kiket nem fogadnának be. Közülük azokat, akik senkit sem engednének be, tekintjük latensen idegenellenesnek.

Minden előítélet-kutatás sok etikai kérdést vet fel. Az érdeklődők számára ajánlom az Educatio 2007. tavaszi különszámát, s különösen Erős Ferenc, Kovács András, illetve Erőss Gábor-Gárdos Judit cikkét (az utóbbi a pirézkutatásról különösen szigorúan ítél). Hogy az általam 1992 óta alkalmazott mérési megoldás sem kivétel ez alól, arra két gyors példa: jogos-e egyetlen kérdésre adott nemleges válasz alapján idegenellenesnek tekinteni valakit, s vajon megengedhető-e, hogy a reálpolitikusok közül a latens idegenellenesek kiválasztására önhatalmúlag az etnikai dimenziót alkalmazzuk.

A „pirézkérdés" szerintem a fenti két etikai problémához képest harmadlagos, de természetesen nem elhanyagolható. Ami biztos, hogy ellentétben Szále László ítéletével, ez az „egyszerű közvélemény-kutatásba" (sic!) ágyazott kvázi kísérleti technika nem kezeli nyúlként az embereket, csupán megkísérli kiválogatni azokat, akik vagy tudják, hogy pirézek nem léteznek, vagy nem hajlandók „érdekmentes" előítéletességre. S a „reálpolitikusok" körülbelül negyede ilyen.

(A szerző pirézkutató)

Megjelent: ÉS 2009. július 31. (LIII. évfolyam 31. szám)


Sik Endre