negyzet_small (1K) Érték-elkötelezett szakszerűség symbol Körültekintő elemzések symbol Megbízható adatok symbol


2008.08.06. - Társadalmi Klíma Riport

Kit érdekel az olimpia...?

Bár Magyarország hagyományosan jól szerepel a világ legfontosabb sporteseményén, vegyesek a magyarok érzései az olimpiával kapcsolatban. Közel ugyanannyian vannak ugyanis - a lakosság egynegyede -, akik naprakészen követik majd a versenyszámokat, mint akiket egyáltalán nem érdekelnek az ötkarikás játékok. Az athéni nyolc aranynál kevesebbre számítunk: egy átlagos magyar polgár szerint hét aranyéremmel tér majd haza a magyar küldöttség Pekingből - derül ki az Image Factory és a Tárki legfrissebb Társadalmi Klíma Riportjából.
Csak minden negyedik magyart hozza lázba az olimpia, derül ki a július első felében 1000 fő megkérdezésével végzett kérdőíves vizsgálatból. A lakosság négy, közel azonos méretű csoportra osztható a nyári játékokhoz fűződő viszonya alapján. Negyedüket nagyon érdekli az olimpia, és igyekszik minden versenyszámot megtekinteni. 23 százalékuk csak a magyar érdekeltségű versenyszámokra kíváncsi, 27 százalékuk véletlenszerű közönsége a versenyeknek, míg 26 százalékukat egyáltalán nem érdekli az esemény.

ábra
Míg a férfiak több mint egyharmadát érdekli nagyon az olimpia, addig a nőknél ez az arány csak 16 százalék. A sport szeretetét, úgy tűnik, az iskolában eltöltött évek is fokozzák: minél magasabb valakinek az iskolai végzettsége annál valószínűbb, hogy követi a pekingi eseményeket.

Rosszabb olimpiai szereplésre számítunk Pekingben, mint 2004-ben Athénban, ahol nyolc magyar aranyérem született. A válaszok átlaga szerint hét arannyal távozunk majd a kínai fővárosból. A megkérdezettek között 18 százalék azok aránya, akik öt aranynál kevesebbet várnak, míg az optimisták a válaszadók 28 százalékát teszik ki. Utóbbiak kilenc vagy ennél is több aranyéremmel kalkulálnak.

ábra
Csak minden harmadik magyar szerint adottak a feltételek a sikeres pekingi szerepléshez, és sportolóink világszínvonalú, vagy viszonylag jó feltételek között készülhetnek a pekingi megmérettetésre. A válaszadók több mint kétötöde úgy látja, néhány sportágban jók, másokban viszont nem megfelelőek a körülmények. Elég magas a bizonytalanok száma is: minden hatodik magyar nem tudja megítélni olimpikonjaink felkészülési körülményeit. A pártpreferencia és a felkészülés körülményeivel való elégedettség is összefüggést mutat: az MSZP szavazói között nagyobb az elégedettek hányada.

ábra
A kutatás arra is rákérdezett, hogy milyen a támogatottsága egy esetleges 2020-as budapesti olimpiának. A megkérdezettek fele szimpatizál egy hazai rendezésű olimpia gondolatával, és csupán a lakosság 6 százaléka nem tud véleményt nyilvánítani a kérdésben. A férfiak (57%) és a fiatalok (60%) körében felülreprezentáltak a pályázat támogatói, míg a nők (47%) és az idősek (39%) az átlagosnál kevésbé szeretnék, ha Budapest bejelentkezne az olimpiai játékok rendezési jogáért. A Fidesz szavazói az átlagosnál (52%) magasabb arányban támogatják az olimpiai játékok hazánk általi rendezését (57%), míg az MSZP támogatói kisebb mértékben pártolják azt (45%).

A játékok helyszíneként elképzelt Budapesten a legalacsonyabb a pályázat támogatottsága, ezzel szemben átlagon felül lelkesednek a hazai rendezés megpályázásáért a vidéki városokban és községekben élők.

ábra
Mindazok ellenére, hogy a pályázatot a lakosság többsége támogatja, kevesen bíznak a sikerben. A megkérdezettek egyötöde gondolja úgy, ha pályáznánk, meg is nyernénk a rendezés jogát, míg kétharmaduk ellenkező álláspontot képvisel. A pályázat sikerében bizakodók körében a fiatalok (26%) felülreprezentáltak, míg az idősek (16%) és a budapestiek (17%) az átlagosnál kevésbé bíznak abban, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) a magyar fővárost választaná a pályázó városok közül.

A magyar politika számára mindig fontos volt a sport, és ez az olimpiák esetében sem volt másként. Magyarország lehetőséget kapott az 1920-as játékok megrendezésére, azonban az első világháború vesztes országaitól az 1919-es lausenne-i kongresszuson megvonták az indulási jogot, így elúszott a játékok lebonyolításának esélye. Az 1936-os olimpia rendezéséért is versenybe szállt az ország, ám alulmaradt Berlinnel szemben, majd az 1944-es játékok szervezésére benyújtott pályázatot a második világháború tette semmissé. Hazánk a háború után az 1960-as olimpia rendezésére pályázott legközelebb, ám annak végül Róma adott otthont. A rendszerváltozás után az olimpia 2002-ben került ismét a politika napirendjére. Ekkor a Fidesz választási kampányában merült fel egy 2012-es budapesti olimpia lehetősége. Orbán Viktor annak idején nemzeti fejlesztési tervnek nevezte a játékok megrendezésének koncepcióját. Többen úgy tartották, hogy ez kizárólag a választások előtt kijátszható, biztos népszerűségnek örvendő kártya lehet, Kuncze Gábor egyenesen blöffnek, választási kampányfogásnak nevezte. 2005-ben azonban már az üzleti élet szereplői is fantáziát láttak egy budapesti olimpiai pályázatban. Az év végén 15 hazai nagyvállalat hozta létre Szalay-Berzeviczy Attila, a Budapesti Értéktőzsde akkori első embere vezetésével Budapesti Olimpiai Mozgalom (BOM) néven azt az egyesületet, amely 2020-ban a magyar fővárosba hozná az olimpiát.

Amíg az Európai Unióhoz tartozó országok döntő többségében a sport támogatása az éves költségvetés 1 százalékánál is többet tesz ki, addig nálunk ez a 0,3 %-ot sem éri el. Sportszövetségenként és szakáganként eltérő mennyiségű pénzt kapnak a különböző szervezetek, a kiosztott összeg nagyságát az eredményesség határozza meg. Egy biztos: a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) bevételeinek jelentős része nem az államtól, hanem a magánszponzoroktól, vállalatoktól származik. Az elmúlt másfél évtizedben több mint öt milliárd forint jutott el ilyen módon a bizottsághoz, nem is beszélve a pénzben nehezen kifejezhető szolgáltatásokról (pl. utaztatás, szállás, telekommunikáció). A marketing szerepe 2005-től különösen hangsúlyos lett, hiszen a MOB működési költségeire csupán évente kb. 50 millió forintos állami támogatást szántak Az olimpiai sikerek díjazásával más a helyzet: az állam 2008-ban jóval bőkezűbb, mint négy éve volt. Míg egy athéni - egyéni sportban elért - aranyért 10 millió forintot kaptak sportolóink, addig idén ez 20 milliót hoz majd a versenyzőnek.

A sportba hatalmas szponzorációs pénzek áramlanak, hiszen az élsport a XXI. századra a szórakoztatóipar egyik vezető ágazata lett. A vállalatok nem csak támogatják a sportolókat, hanem komoly elvárásokat is fogalmaznak meg velük szemben. Ahhoz, hogy egy-egy hirdető kívánatos reklámfelületei legyenek, esetleg az egész márka arcává váljanak, elengedhetetlen a sikeres olimpiai szereplés. Annál is inkább, hiszen csak négyévente rendeznek olimpiát, így a legtöbb sportolónak mindössze 2-3 olimpiai játékokon van lehetősége a bizonyításra. Igaz, a sportolók sikereikből aktív pályafutásuk után is profitálnak, Egerszegi Krisztina például, aki az 1996-os játékokon vett részt utoljára, a mai napig feltűnik hirdetésekben.

Az olimpia rendezése leginkább a NOB-nak kitűnő üzlet, míg a rendező város a hosszú távú megtérülésben, a megépült, speciális létesítmények egyéb célú hasznosításában és az esemény marketingértékében bízhat leginkább. A nemzetközi szövetség először 1988-ban értékesítette az olimpiai logót. Akkor 9 nagyvállalat tartotta jövedelmező befektetésnek az embléma használatát és fizetett érte összesen 100 millió dollárt. A pekingi játékokon 12 cég él a lehetőséggel összesen több mint 850 millió dollárral támogatva a nemzetközi szövetséget.

Az olimpia kiváló üzleti lehetőség a televíziós társaságok számára is. A nézettség növeli a reklámpercek értékét, a presztízs szempontokról nem is beszélve - ám ezt a csatornáknak meg kell fizetniük. A közvetítési jogok értékesítése először 1984-ben lépte át a 100 millió dolláros álomhatárt. A jogdíjak emelkedése azóta is töretlen. Az akkori 287 millió dolláros közvetítési díj közel hatszorosát fizetik ki a különböző televíziós társaságok a pekingi játékokra, összesen több mint 1,7 milliárd dollárt.

Magyarországon az eddig bevett gyakorlat alapján a közszolgálati televízió sugározza a játékokat. Az MTV-nek főként a presztízs miatt lényeges a közvetítési jog megszerzése, a gazdasági megtérülés - úgy tűnik - másodlagos. A jogdíjakkal és egyéb produkciós költségekkel együtt 1 milliárd forintba kerül a közvetítés, miközben szakemberek szerint a reklámbevétel mindössze néhány százmillióra tehető. A magas színvonalú tudósítás, az olimpia atmoszférájának megörökítése létfontosságú, hisz keveseknek adatik meg, hogy a helyszínen izgulhassák végig a játékokat. Egy jó kommentátor maradandó élményt tud nyújtani a képernyő előtt ülőknek is, emlékezzünk csak vissza Vitray Tamás szöuli közvetítésére, mely az egész országban szállóigévé vált: "Gyere Egérke, gyere kicsi lány!".

right_arrow (1K) A teljes tanulmány letölthető
TÁRKI Zrt.
Image Factory

TÁRKI Zrt.