negyzet_small (1K) Érték-elkötelezett szakszerűség symbol Körültekintő elemzések symbol Megbízható adatok symbol


2008.05.06. - Társadalmi Klíma Riport

Többet dohányzunk, mint a lengyelek, a csehek és a szlovákok

A visegrádi országok közül Magyarországon dohányoznak a legtöbben (a lakosság 36 százaléka), míg Szlovákiában a legkevesebben (24 százalék) - derül ki az Image Factory és a TÁRKI legfrissebb Társadalmi Klíma Riportjából. A magyar dohányosok füstölnek a legintenzívebben is: tízből kilenc magyar dohányos rendszeresen hódol káros szenvedélyének, ezzel szemben a cseheknél csak a dohányzók valamivel több mint háromegyede gyújt rá rendszeresen. A rendszeresen dohányzók 29 százaléka több mint egy doboz cigarettát szív el egy nap, azaz minden tizedik felnőtt magyar állampolgár erős dohányos. A magyarok és a csehek gondolják a legkevésbé, hogy a vendéglátó-ipari egységekben bevezetendő dohányzási tilalom hatására sokan leteszik a cigarettát. Nem sokkal optimistábbak a másik két nemzet polgárai sem, hiszen csak minden ötödik lengyel és szlovák bízik a tiltás pozitív hatásában.
A visegrádi országok közül Magyarországon dohányoznak a legtöbben, míg Szlovákiában a legkevesebben. Érdekes tendencia, hogy Magyarországon, Lengyelországban és Csehországban ugyanannyian dohányoztak (a lakosság 54 százaléka), ám utóbbi két országban jóval többen szoktak le, mint hazánkban. Szlovákiában a dohányosok aránya a leszokások előtt sem érte el a másik három ország szintjét (47 százalék).

Dohányzók aránya a népességen belül
ábra
Magyarországon több férfi dohányzik, mint nő: kétötödük szív 20 szálnál többet naponta, míg a hölgyeknek kevesebb, mit egyharmada füstöl ennyit. A dohányzók aránya a fiatal középkorúak (30-39 évesek) között a legmagasabb, míg az idősebb korosztály körében a legalacsonyabb. Az iskolai végzettség nagyban befolyásolja a dohányzáshoz való hozzáállást. Amíg a szakmunkás végzettségűek 44 százaléka dohányzik, addig a diplomásoknál ez az arány 23 százalék.

A dohányzók között Magyarországon a legmagasabb azoknak az aránya, akik rendszeresen cigarettáznak: tízből kilenc magyar dohányos rendszeresen hódol káros szenvedélyének. Ezzel szemben a cseheknél csak a dohányzók valamivel több mint háromegyede gyújt rá rendszeresen. Az erős dohányosok is Magyarországon vannak a legtöbben. A rendszeresen dohányzók 29 százaléka több mint egy doboz cigarettát szív el naponta, azaz minden tizedik felnőtt magyar állampolgár erős dohányosnak számít. Csehországban a legmagasabb a naponta 10 szálnál kevesebbet fogyasztók aránya, a rendszeresen dohányzók 36 százaléka beéri ennyivel. Hazánkban ugyanez csak minden hetedik dohányosra igaz.

Budapesten jóval kisebb (15 százalék) az erős dohányosok aránya, mint vidéken (a városok és a községek dohányzóinak 30 százaléka szív 20 szálnál többet naponta), amely körből a megyeszékhelyen élők emelkednek ki. A megyeszékhelyen élő rendszeresen dohányzók 40 százaléka több mint egy doboz cigarettát szív el egy nap.

Az EU egyre több országában tiltják be a dohányzást éttermekben, bárokban és sörözőkben. A szigorítások többségével a lakosság mind a négy országban egyetért. A vizsgálat eredménye szerint a négy visegrádi ország közül Lengyelországban és Szlovákiában jóval többen vannak a dohányosok elleni szigorúbb intézkedés hívei, mint Magyarországon vagy Csehországban. A lakosság körében a legnagyobb támogatottsága a tömegközlekedésen való dohányzástilalomnak van, míg legkevésbé az utcákon, köztereken korlátoznák a dohányosokat.

A válaszadók éles különbséget tesznek az éttermek és a bárok, kávézók között. Az éttermek esetében a cseheknél 59 százalék, míg a többi országban 70 százalék feletti a tiltást támogatók aránya. A kávézók esetében a cseh 39 és a lengyel 64 százalék között mozog a tilalom pártiak aránya. A legdrasztikusabb felvetésre, az utcai dohányzás megtiltására is meglepően sokan rábólintanak. Minden negyedik cseh, minden harmadik magyar, és tízből négy lengyel és szlovák megtiltaná a dohányzást az utcán és közterületeken, azaz száműzné a dohányzókat saját otthonukba. Meglepő az amúgy a többi nemzetnél engedékenyebb magyarok hozzáállása az éttermi dohányzáshoz, hiszen öt magyarból négy ezt betiltaná.

Nem bíznak a tiltások eredményében az emberek: a válaszadók sokkal valószínűbbnek tartják, hogy a tiltás csak az alkalmi dohányosok kedvét veszi el, a lengyelek 56, a magyarok 50, a csehek 46, míg a szlovákok 45 százaléka vélekedik így.

A megkérdezettek körülbelül háromnegyede úgy látja: a tilalom bevezetése után a dohányosok majd az utcára "menekülnek", és az éttermek, bárok előtt fognak füstölni. A válaszadók szerint az esetleges dohányzási tilalom a vendéglátóipar forgalmára nem lesz jó hatással, a magyar válaszadók fele jelentős forgalom csökkenéssel számol. Majdnem hasonlóan borúlátók a csehek, a lengyelek és a szlovákok is, hiszen tíz emberből négyen osztják ezt a véleményt ezekben az országokban.

Leghamarabb a magyarok szerint lép életbe a tilalom hazájukban: minden harmadik megkérdezett szerint 1-2 éven belül nem lehet majd rágyújtani a vendéglátó-ipari helységekben Magyarországon. A lengyeleknél csak minden negyedik polgár gondolja így, míg a cseheknél csak minden hetedik (szlovák adatok ebben a kérdésben nem állnak rendelkezésre). Kijelenthető, hogy Magyarországon és Lengyelországon csak elenyésző kisebbség véli úgy: az ő országát elkerüli majd a Nyugat-Európában egyre több országot érintő tilalom. A csehek azonban jóval kevésbé tartanak az uniós nyomástól: minden ötödik polgár úgy gondolja náluk soha nem lesz betiltva a dohányzás éttermekben, bárokban és kávézókban.

Európában 1987 óta folyamatos küzdelem folyik a dohányzás visszaszorítása érdekében, de máig nem szabályozza egységesen az Unió a nyilvános dohányzás kérdését. Magyarország tulajdonképpen minden uniós szabályozást bevezetett a 2004-es csatlakozásig, igaz, eléggé későn, az 1999. évi XLII. törvényben próbálták meg a nemdohányzók védelmének, illetve a dohányzók jogainak jogszabályban is érvényt szerezni. Bár a törvény olyan kompromisszum, amely csökkentené a dohányzók és nem dohányzók egy légtérbe kerülésének az esélyét, különösebb eredménye nem lett: a legtöbb helyen fizikailag nem választódik el a dohányzásra kijelölt és a nemdohányzó tér.

Itthon pártpolitikai szinten mindenki támogatja a szigorításokat, de kevés konkrét lépés történt az elmúlt években. Ezért csak részben okolhatóak a dohányos szavazók irányába tett gesztusok, vagy a dohánylobbi szerepe. Nem elhanyagolható ugyanis a képviselők személyes érintettsége: emlékezetesek azok a képsorok, amelyeken tilosban dohányzó honatyákat értek tetten a Parlament folyosóin az elmúlt években.

Magyarországon közel 5.000 hektáron folyik dohánytermesztés, és közel 2000 szál cigaretta jut évente minden lakosra. A privatizáció óta eltelt több mint másfél évtized alatt a tulajdonosok 300 millió dollárt költöttek a hazai dohányipar fejlesztésére. A magyar államnak becslések szerint több mint 250 milliárd forint bevétele származik a 20 milliárd szál cigaretta jövedéki adójából, ami az adóbevételek 3 százaléka. A dohányzás okozta egészségkárosodás miatti kiadások viszont jóval meghaladják az állami bevételeket, még úgy is, hogy az OEP nem támogatja a leszokás orvosi segítését. A dohányzásból kifolyólag éves szinten 14 milliárd forintot költünk fekvőbeteg-ellátásra, 36 milliárdot rokkantnyugdíjra, 7 milliárdot háziorvosokra, 9 milliárdot táppénzre és 51 milliárdot gyógyszerekre.

Magyarországon is vállalkozások százai foglalkoznak különféle leszoktató módszerek értékesítésével és népszerűsítésével. Egyesek odáig mennek, hogy a testsúlycsökkentő üzlethez hasonlóan a leszoktató-business is a leszokás-visszaszokás örök körforgására épül: 10 emberből 8 ugyanis egy éven belül visszaszokik a dohányzásra. Mindenesetre az Egyesült Államokban a legnagyobb gyógyszergyárak késhegyre menő harcot folytatnak a patikapolcokon elfoglalt helyért, hiszen becslések szerint csak a legnépszerűbb szerek évi 260 millió dollárt hoznak a konyhára, de összességében egy folyamatosan bővülő, kb. 900 millió dolláros piacról van szó.

Ma már nemcsak a reklámszabályozás szigora nehezíti meg a dohánygyárak dolgát. Nem elég, hogy a sajtótermékek és az elektronikus média piacáról kiszoruló dohánytermékeket már a sportközvetítéseken - így a Forma-1-en - sem lehet reklámozni, de a televízióban és a mozivásznon is alig látunk dohányzó karaktert pozitív szerepben. Ez nemcsak az egészségkultusz következménye: a legnagyobb hollywoodi stúdiók komoly vállalásokat tettek a cigaretta visszzaszorítása érdekében.

right_arrow (1K) A teljes tanulmány letölthető
TÁRKI Zrt.
Image Factory

TÁRKI Zrt.