Józan Péter

A nők egészségi állapotának néhány jellemzője



1. Bevezető

A nők egészségi állapota leginkább úgy vizsgálható, hogy összehasonlíthatjuk azt a férfiak egészségi állapotával. Vannak adataink arról, hogyan vélekednek a nők egészségi állapotukról, milyen életmódot folytatnak, milyen gyakoriak körükben a legfontosabb kockázati tényezők. További lehetőség, hogy a női népesség egészségi állapotára a halálozási viszonyokból következtetünk. Ehhez részletes halálozási adatokkal rendelkezünk, amelyek igen értékesek, de a tényleges egészségi állapotról csak közvetve és korlátozott módon tájékoztatnak. Nem ismerjük azonban populációs szinten sem az egészségi állapot alakulásában releváns biológiai paramétereiket, sem megbetegedési viszonyaikat. Ezeknek a megjegyzéseknek a közreadása mindenképpen indokolt, mielőtt azt elemezzük, ami rendelkezésünkre áll.

2. Életmód, kockázati tényezők

A nők életmódjára, a körükben előforduló kockázati tényezők gyakoriságára, általában egészségtudatos magatartásukra, – igen korlátozott mértékben – megbetegedési viszonyaikra vonatkozólag a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 1994. évi Egészségi Állapot Felvétele (EÁF-94) szolgáltat adatokat.

A felvételből megállapítható, hogy a nők érzékenyebbek egészségi állapotuk megítélésében, mint a férfiak. Másképpen úgy is fogalmazhatunk, hogy a nők kevésbé elégedettek egészségi állapotukkal: csaknem egynegyedük rossznak tartja egészségi állapotát. A legtöbb nő úgy vélekedik, hogy egészségesen él, vagy legalábbis "éppen megfelelően"; mindössze kilenc százalékuk gondolja, hogy életmódja egészségtelen. A fenti adatokból arra lehet következtetni, hogy az életmód és az egészségi állapot közötti összefüggés a nők többsége előtt rejtve marad. (Megjegyzendő, hogy a férfiakra nézve is igaz a következtetés.)

Az életmód korszerű értelmezése szerint abba a családtervezés, fogamzásgátlás és születésszabályozás is beletartozik. A kilencvenes évek elején a házas, illetve együttélő 19-41 éves nők közel háromnegyede alkalmazott fogamzásgátlást. 1995-ben 1000 15-49 éves korú nőre 30, 100 élveszületésre 69 művi abortusz jutott.
A fogamzásgátlást alkalmazó nők 37,7 százaléka orális tablettával, 17,4 százaléka méhen belüli eszközzel, 7,8 százaléka kondommal, 6,3 százaléka megszakított érintkezéssel, 2,5 százaléka átmenetileg önmegtartóztatással, 0,6 százaléka naptári módszerrel és 0,2 százaléka egyéb módon védekezett a teherbeesés ellen.
Az egész termékeny életszakaszra kivetítve a 15-49 éves nőknek valamivel több mint fele használt vagy használ orális fogamzásgátló tablettát a nem kívánt terhesség megelőzésére. A fogamzásgátló tabletta szedésének időtartama leggyakrabban két és öt év között van, de mintegy 17 százalék azoknak a nőknek a részaránya, akik több mint tíz éve élnek ezzel a módszerrel.

Valószínűleg a dohányzás a legnagyobb jelentőségű kockázati tényező: tüdőrákot okoz és igen nagy mértékben hozzájárul – többek között – a szívkoszorúér-betegség és az idült hörghurut kialakulásához. Magyarországon a kilencvenes évek első felében az összhalálozás mintegy 17 százaléka hozható kapcsolatba a dohányzással; a férfiak esetében a részarány 25, a nőknél 9 százalék. A 15-64 éves nők 27 százaléka rendszeres dohányos szemben a férfiak 44 százalékos hányadával. A nők átlagosan 16 cigarettát szívnak naponta, 43 százalékuk azonban legalább 20-at. Egy évtizeddel ezelőtt a nőknek 22 százaléka dohányzott, a dohányzó nők részarányának növekedése a nyolcvanas évek közepe óta tehát 5 százalék; a férfiak körében a dohányzók hányada ugyanezen időtartam alatt csökkent. A dohányzás gyakorisága a fiatal nők körében nő leginkább, de a legtöbben a 30-39, illetve 40-49 évesek korcsoportjában dohányoznak: részarányuk 37, illetve 36 százalék.

Családi állapot szerint vizsgálva a dohányzás gyakoriságát a legtöbb dohányzó nő az elváltak és az özvegyek között található. A várakozásnak megfelelően a budapesti és általában a városi nők körében több dohányos van, mint a községekben élők között, de a fiatalabb korcsoportokban a dohányzás gyakorisági különbségei a település típusok között jelentősen csökkennek. Az alacsonyabb iskolai végzettségű, illetve fizikai foglalkozású nők sokkal gyakrabban dohányoznak, mint azok, akiknek magasabb az iskolai végzettsége, illetve szellemi foglalkozásúak.
A dohányzásra való rászokás jelenleg fiatalabb korban történik, mint egy évtizeddel korábban: a nőknél az átlagéletkor 1994-ben 18,1 év volt, 1986-ban még 21,6 év. A dohányzó nők kb. 30 százaléka később abbahagyja a dohányzást. A legerősebb motívum a leszokásban a terhesség, ezután sorrendben valamilyen betegség következik.

A mértéktartó szeszesital fogyasztás része a kultúrának, általánosan elfogadott viselkedésforma, és különösképpen a vörösbor jót tesz az egészségnek. Az alkoholizmus azonban olyan krónikus betegség, amely tönkre teheti az egészséget, a társadalmi-családi kapcsolatokat és a munkaképességet. A mértéktelen alkoholfogyasztás, még inkább az alkoholizmus stigmatizál. Ezért a fogyasztás mértékére vonatkozó adatok, amelyek a válaszadók közlésén alapulnak csak gondos mérlegelés után fogadhatók el. Éppen azok hajlamosak a tényleges fogyasztásra vonatkozó adatokat megszépíteni, akik túl sokat isznak, esetleg már alkoholisták. Alapvetően két tényező határozza meg a szeszesital fogyasztási szokások jellegét: annak rendszeressége és az egy alkalommal elfogyasztott mennyiség. Ennek alapján több csoportot lehet elkülöníteni.

Az absztinensek, akik egész életükben, vagy annak egy bizonyos időszakában egyáltalán nem isznak a 15-64 éves női népesség mintegy 40 százalékát alkotják szemben a férfiak körében tapasztalt 16 százalékkal. A szeszesitalt fogyasztók hányada negyven éves korig nő, ezt követően a férfiaknál kisebb, a nőknél nagyobb mértékben csökken. A 30-39 éves nők kb. kétharmada, de a 60-64 éveseknek már csak egyharmada iszik szeszesitalt; a férfiaknál a megfelelő részarányok: 86,4 illetve 76,4 százalék.
A nem absztinensek közül, a ritkán, havonta egyszer-kétszer szeszesitalt fogyasztók vannak a legtöbben: ők a 15-64 éves női népesség 45,2 százalékát teszik ki. A nők mindössze 2,9 százaléka válaszolta, hogy minden nap fogyaszt szeszesitalt, a férfiak 21,7 százalékos részarányával szemben. Ezeknek a nőknek közel fele iszákos: ők 40,4 ml abszolút alkohollal ekvivalens szeszesitalt fogyasztanak naponta; ez évi viszonylatban 14,7 liter abszolút alkoholnak felel meg.

Figyelembe véve a minden nap ivó alkoholistákat és azokat, akik bár nem isznak minden nap, de mértéktelen alkoholfogyasztásuk alapján alkoholistának számítanak a 15 és 64 év közötti női népességben 1,5 százalékra becsülhető az alkoholisták részaránya. Mivel az alkoholizmus meglehetősen ritka húsz év alatt, indokolt az alkoholisták hányadát a 20 éves és idősebb populációban külön is megadni. Valószínű, hogy a 20-64 éves korcsoportban a nők kb. 2,0 százaléka alkoholista; az azonos korcsoporthoz tartozó férfi népességben csaknem minden negyedik férfi sorolható az alkoholisták közé.

A legnagyobb az alkoholisták részaránya a 20-29 éves nők korcsoportjában. A legtöbb alkoholista nő Budapesten található; részarányuk a városokban és falvakban lényegében azonos. Érdekességként megemlíthető, hogy a nők inkább borivók, de a nagyivók, alkoholisták rendszerint minden fajta szeszesitalt fogyasztanak. A legtöbb nő társaságban iszik, egyedül alig 14 százalék.

A táplálkozás az egészségi állapot alakulása szempontjából a legáltalánosabb és a legösszetettebb tényező. Az emberek nagyobb része nem dohányzik, nem alkoholista, de mindenki eszik, így tehát a táplálkozás minden ember egészségi állapotát befolyásolja. Bizonyított, hogy pl., a különböző zsírféleségeknek, antioxidánsoknak, a só fogyasztásának lényeges szerepe van abban, hogy kialakul-e szívkoszorúér-betegség, bizonyos típusú rákbetegségek, magas vérnyomás vagy agyérbetegség.
A táplálkozási szokásokat főleg a hagyományok alakítják, melyek nagyon erősek, és általában az emberek azt szeretik enni, amit gyermekkorukban megszoktak, másrészt a legtöbb országban, így Magyarországon is, a táplálkozási szokások az anyagi helyzettől is függnek.

Az emberek aránytalanul sokat költenek az élelmiszerekre, jövedelmük mintegy 34 %-át. Köztudott, hogy bár a tradicionális magyar ételek ízletesek, jelentős részük nehéz és az egészségnek sem kedvez.
Az egyén fizikai állapota nagymértékben függ táplálkozásától. A betegségek megelőzésében, valamint az azokból történő felgyógyulás lehetőségében, gyorsaságában meghatározó tényező a fizikai állapot, de a táplálkozás a szellemi állapotot is befolyásolja. A nők egészségesebben táplálkoznak, mint a férfiak: mértéktartóbbak az evésben, rendszeresebben esznek, és általában a kevésbé nehéz ételeket kedvelik. A 15-64 éves nők közel kétharmada nyáron csaknem minden nap eszik zöldséget, a férfiaknak azonban alig több mint 50 százaléka; télen a részarányok a nőknél kb. 45, a férfiaknál 37 százalék. A gyümölcsfogyasztást illetően a két nem között kisebb a különbség: nyáron a nők 88, a férfiak 83 százaléka csaknem minden nap eszik friss gyümölcsöt, télen a hányadok 62, illetve 55 százalékra csökkennek. A nők szerepe a család táplálkozásában meghatározó jelentőségű: nagyobbrészt ők vásárolnak be és ritka kivételtől eltekintve, ők sütnek-főznek. Az EÁF-94 egyik fontos megállapítása, hogy a családok mintegy kétharmada leggyakrabban növényi olajjal, illetve margarinnal főz, ezután sorrendben a disznózsír következik, vajjal vagy libazsírral csak nagyon kevesen főznek. Általában a magasabb iskolai végzettségű, illetve budapesti és egyéb városi nők által vezetett háztartásokban gyakoribb az egészségesebb zsiradékok használata.

A testedzés nem tartozik a népszerű dolgok közé Magyarországon. A 15-64 éves nőknek alig 13,5 százaléka végez rendszeresen testedzést. Nagyobbrészt olyan nőkről van szó, akik középiskolába, vagy egyetemre, főiskolára járnak. Igaz a férfiaknál is alacsony a rendszeres testedzésben résztvevők hányada: 21,4 százalék. A nők csaknem 40 százaléka azt mondja, hogy nincs ideje a rendszeres testmozgásra, 14 százalék az életkort, 12 százalék a rossz egészségi állapotot említi a testedzés elmaradásának okaként.

Az EÁF-94 főleg az egészség szempontjából releváns magatartást, kockázati tényezőket vizsgálta, a betegségekre, illetve az ezzel kapcsolatos gyógyszerfogyasztásra, orvoshoz fordulásra kevés kérdés vonatkozott. Az egyik leggyakoribb idült betegség a magasvérnyomás: a nők 25 százalékának van magasvérnyomása, a férfiaknál a részarány 22,8 százalék. Bár a szívkoszorúér betegség gyakorisága magasabb a nőknél (7,4 százalék), mint a férfiaknál (5,9 százalék), a szívizominfarktus a férfiaknál gyakoribb: 2,9 százalék, szemben a nők 1,9 százalékos értékével. Az agyérbetegség, amely főleg az idős kor betegsége a nőknél valamelyest gyakrabban jelentkezik. Megjegyzendő, hogy az idült betegségben szenvedők közül sok nőnek két-három betegsége is van.
A nők közel öt százaléka tud arról, hogy van valamilyen életfunkció csökkenése, fogyatékossága, a férfiaknál az arány 6,8 százalék. Legmagasabb a mozgásszervi fogyatékosságok hányada, majd a hallás-, illetve a látáscsökkenés következik. A válaszadók kb. 40 százaléka szedett gyógyszert a felvétel idején; a nők körében valamivel gyakoribb a gyógyszerszedés, mint a férfiaknál. A gyógyszerszedés okaként legtöbbször említett betegségek a következők: magasvérnyomás, alvászavarok, mozgásszervi betegségek.

Általában a nők gyakrabban fordulnak orvoshoz: a nőknél az évi gyakoriság 6,4, a férfiaknál 4,4 orvoshoz fordulás. Az orvoshoz fordulás gyakoriságában meglévő nemi különbség lényegében független az egészségi állapottól, amennyiben az egészséges férfiak és nők között ugyanúgy fellelhető, mint a beteg férfiak és nők között: az előbbiek esetében 1,5, 2,7 az utóbbi esetében 9,1, 11,1 az orvoshoz fordulás gyakorisága évenként.

3. Az életesélyek alakulása

A fejlett egészségi kultúrájú ipari országokban a nők kb. 6,5-7,0 évvel hosszabb várható élettartamot remélhetnek, mint a férfiak. Néhány országban azonban a két nem életesélyei közötti különbség még ennél is jelentősebb: például Magyarországon 1995-ben a nők várható élettartama 74,5 év volt, szemben a férfiak 65,3 éves értékével. Másrészt Afrikában és Ázsiában az országok egy részében a nők halandósága magasabb a férfiakénál.

A nők egészségi állapotáról, illetve halandóságáról az első megfigyeléseket John Graunt tette. 1662-ben jelent meg "Természeti és politikai megfigyelések a halálozási jegyzékek alapján" c. műve és ebben többek között az olvasható, hogy bár a nők gyakrabban betegszenek meg mint a férfiak, mortalitásuk mégis alacsonyabb. A nők betegségeit – vélekedik Graunt – az orvosok sikeresebben gyógyítják, illetve a férfiakra kevésbé jellemző a mértékletesség, mint a nőkre – ez az oka a két nem halandóságában fellelhető különbségnek. A történelmi visszapillantás különösképpen tanulságos: három évszázada ismert tudományos körökben, hogy a nők mortalitása általában kedvezőbb a férfiakénál; ami az okokat illeti valójában jelenleg is elfogadott, amit Graunt megfigyelt. Ehhez francia demográfusok annyit tettek hozzá, hogy a várható élettartam vonatkozásában valószínűleg legfeljebb két év a nők javára, ami biológiai okokkal magyarázható. A biológiai okok jelenlétét igazolja, hogy bár a két nem fogamzási hányadosa igen jelentős fiú többletet mutat, születéskor a maszkulinitási arány általában mindössze 105-111 között van a fiúmagzatok lényegesen nagyobb halandósága következtében. A fiúk, férfiak fokozottabb esendősége – úgy vélik – a nemet meghatározó, 23. kromoszómapárral hozható összefüggésbe, amely a férfiak esetében csökevényes.
A születési férfi többlet a férfiak magasabb halandósága eredményeképpen a 35-39 éves korcsoportban szűnik meg, illetve ekkora jelentéktelen nőtöbblet alakul ki, amely az életút hátralevő részében jelentősen fokozódik.
A nemek szerinti várható élettartamnak két évnél nagyobb különbsége a nők javára társadalmilag meghatározott. Magyarország esetében a differencia a két nem születéskor várható élettartama között 9,2 év volt 1995-ben, ebből tehát mintegy 7 év szociálisan determinált.

Igaz, hogy már a XVII. századi Angliában is hosszabb ideig éltek a nők, de a nők kiváltképpen jó (a férfiakénál sokkal jobb) életesélyei a XX. század demográfiai-epidemiológiai jelensége. A századfordulón Magyarországon a nők várható élettartama mindössze 1,6 évvel haladta meg a férfiakét- ez a viszonylag kis különbség nőtt meg 9,2 évre 1995-re. Azt szokták mondani, hogy a XX. társadalmi-gazdasági fejlődéséből, közegészségügyi eredményeiből a nők sokkal többet profitáltak, mint a férfiak – már ami az életesélyeket illeti. Századunk egyik legnagyobb és megismételhetetlen teljesítménye, hogy a várható élettartam lényegében megkétszereződött. A nőké Nyugat-Európában elérte a 80 évet, de Japánban 83,3, Franciaországban 81,8 és Svájcban 81,7 év. Ezekhez az életesélyekhez képest a magyarországi nők életesélyei lényegesen rosszabbak. Igaz viszont, hogy Közép- és Kelet-Európa néhány országában, főleg a volt Szovjetunió utódállamaiban rosszabb a nők halandósága, mind hazánkban.

 

1. ábra

A nők születéskor várható átlagos élettartama az ipari országokban 1995 körül

A századvéghez közel felvázolható a női halandóság szekuláris trendje; ezt a rendkívül jelentős javulás jellemzi: a nők várható élettartama mindvégig emelkedett a század folyamán Magyarországon. Voltak időszakok midőn az életesélyek igen nagy mértékben javultak és voltak olyanok, amelyekben megtorpanás volt megfigyelhető.

A század két nagy periódusra osztható: a hatvanas évek derekáig a várható élettartam - a századforduló értékéhez képest – 33,4 évvel nőtt, azóta mindössze három évvel. Másképpen fogalmazva: 1900 és 1965 között az évi átlagos növekedés mértéke 0,5 év, 1965 és 1995 között azonban mindössze 0,1 év volt. Természetesen a század első kétharmadában elért növekedési ütem nem volt tartható az utolsó harmadban a várható élettartam biológiai komponensének természetéből eredően, de ami a századforduló és a hatvanas évek közepe, illetve a legutóbbi három évtizedben történt az valójában a szociális demográfia-epidemiológia kompetenciájába tartozik.

Az életesélyek egyszeri és megismételhetetlen növekedése az életminőség javulásának, a sikeres preventív és kisebb mértékben a kuratív medicina eredménye, amely az egész népesség várható élettartamát meghosszabbította. A megelőző és gyógyító orvoslásnak azonban van olyan teljesítménye is, amely specifikusan csak a nők halandóságát csökkentette. A terhesség szülés és gyermekágy régen nagy kockázattal járó állapot volt, amely sok halálos áldozatot követelt. Jelenleg ennek az áldott állapotnak a rizikója igen kicsiny: 1995-ben 68 ezer női halálozásból mindössze 17 volt terhesség, szülés és gyermekágy szövődménye; 100 000 élveszületésre 1,5 anyai halálozás jutott.

A század folyamán - még ha voltak is visszaesések – nagy mértékben javult a táplálkozás, jobbak lettek a lakáskörülmények, csökkent az infrastruktúra elmaradottsága, lényegében megszűnt az analfabétizmus és jelentősen emelkedett az iskolázottság szintje, a jó ivóvízzel való ellátottság csaknem általánossá vált, sokat fejlődtek a higiénés viszonyok mindenekelőtt a tisztálkodás kultúrája. A védőoltások eredményeképpen a fertőző betegségek számottevő része egyáltalán nem, vagy csak ritkán fordul elő, lefolyásuk általában enyhe és letalitásuk jelentéktelen. Az antibiotikumok és kemoterapeutikumok alkalmazásával számos infekciózus betegség gyógyíthatóvá vált. Mindezek eredményeképpen az életesélyek mindkét nemben és minden életkorban javultak, igen nagy mértékben gyermekkorban, szerényebb mértékben felnőtt korban és legkevésbé öregkorban. Mint már említettük a női népességben ez a javulás sokkal jelentősebb volt.

A demográfia és az epidemiológia egyik nagy kihívása annak megválaszolása, miért változott meg a hatvanas évek második felében a női népesség életesélyeinek dinamikája. Milyen okok lelhetők fel annak hátterében, hogy a várható élettartam naptári évenként átlagosan 0,5 évvel javult a század első kétharmadában, de csak 0,1 évvel az utolsó harmadban. Korábban már szó volt arról, melyek voltak azok a tényezők, amelyek az életesélyeket javították. Jelenlétük, illetve egyre erőteljesebb hatásuk az epidemiológiai korszakváltásnak nevezett folyamatot generálta. Ennek az a lényege, hogy a halandóság szintjét már nem az endémiás, főleg csecsemő- és gyermekkorban pusztító fertőző betegségek határozzák meg, hanem a nem-fertőző, idült betegségek, amelyek a fizikai és társadalmi környezet általában nem-biológiai kórokozó ágenseinek és a szervezet elhasználódásából származó csökkent ellenállóképesség kölcsönhatásának következményei. Mindez nagyon bonyolult mechaniz-musban valósul meg. A fertőző betegségek leküzdésében, illetve az általuk okozott halandóság csökkentésében – miután ennek eszközei és módszerei ismertté váltak – viszonylag könnyű volt történelmileg rendkívül rövid idő alatt áttörést elérni. Ez a magyarázata a várható élettartam korábban soha nem tapasztalt, megismételhetetlen javulásának. A javulás megtorpanása főleg annak következménye, hogy elsősorban az egészségkárosító életmód kockázati tényezői felnőtt- és öregkorban a nem-fertőző, idült betegségek gyakoriságának emelkedéséhez vezettek, és az ebből származó, növekvő mortalitást egyre kevésbé egyenlítette ki a vissza-szoruló fertőző betegségek okozta, csökkenő halandóság. A várható élettartam jelentősebb további javulása a nem-fertőző betegségek leküzdésének sikerétől remélhető. Ennek vannak már bizonyos, bátorító, bár szerény eredményei.

A nőknek a férfiakénál sokkal kedvezőbb életesélyei, illetve ebben a vonatkozásban a két nem között egyre növekvő különbség annak köszönhető, hogy a nők életmódjában kevésbé gyakoriak az egészségkárosító tényezők, mint a férfiakéban. Elég, ha csak a dohányzásra, az alkoholizmusra és a táplálkozási szokásokra utalunk. Általában a nők magatartása sokkal inkább egészségtudatos, mint a férfiaké.

4. Halálozási viszonyok

A várható élettartamok a halálozási valószínűségektől függnek, amelyeknek értékei
0 és 100 százalék között változhatnak (két egzakt életkor, például 35 és 65 év között). Ha a halálozási valószínűségek alacsonyak és csökkennek a várható élettartamok magasak és növekednek és fordítva. A halálozásokat halálokok okozzák: ilyenek - többek között – a tüdőrák, a szívizominfarktus, a motoros járműbaleset. A tüdőrák okozta elhalálozásnak (mint minden halálok által okozott elhalálozásnak) megvan a maga valószínűsége. Az (általános) halálozási valószínűség a haláloki halálozási valószínűségek összege. Ezeket az adott naptári év halálozási gyakoriságaiból számítják ki.
A halandóságnak és haláloki struktúrájának elemzésére az egyik legpontosabb és minden zavaró körülményt kizáró módszer azok felbontása általános és haláloki valószínűségekre.
Annak valószínűsége, hogy egy 1995-ben született leányújszülött – az adott naptári év nem és kor szerinti halálozási gyakoriságainak érvényesülését kivetítve egész életútjára – nem éri meg 85. születésnapját 74,7 százalék; másképpen kifejezve: ez a női népesség halálozási valószínűsége 0 és 85 év között. A férfi népesség esetében ennek értéke 90,6 százalék; tehát a nők halálozási viszonyai lényegesen, 15,9 százalékkal jobbak a férfiakénál.

A női népesség 0 és 85 év közötti 74,7 százalékos halálozási valószínűségében a legnagyobb viszonylagos súlyt a keringési rendszer betegségeiből származó halálozások képviselik majd a daganatos és az emésztőrendszer betegségei okozta halálozások következnek. Ez utóbbitól alig maradnak el az erőszakos halálozások, a légzőrendszer betegségeiből származó halálozások a viszonylagos súlyt tekintve a rangsorban az ötödik helyen vannak.

0 és 15 év között a halálozási valószínűség nagyon alacsony. A női népesség esetében mindössze 1,2 százalék, ami az életkor előrehaladásával természetesen nő. A nők egészségi állapotát közvetve mérő halálozási valószínűségek közül azoknak van relevanciája, amelyek a mortalitást a 15 éves és idősebb népességben fejezik ki (gyakorlati megfontolásból a halálozási valószínűségek a 85 éves életkorig vannak figyelembe véve).
15 és 35 év között a női népesség halálozási valószínűsége mindössze 1,1 százalék. A legnagyobb viszonylagos súlya a daganatos halandóságnak van, majd az erőszakos halálozások következnek és a keringési rendszer betegségeiből származó halálozások csak a harmadik helyen vannak.
35 és 65 év között a női népesség halálozási valószínűsége 18,5 százalék. Ebben a korcsoportban a daganatos betegségben való elhalálozásnak a valószínűsége 6,6 százalék, míg a keringési rendszer valamilyen betegségében történő elhalálozásnak a probabilitása 6,0 százalék. Az emésztőrendszer betegségei okozta halálozások 2,7 százalékot képviselnek a 18,5 százalékból.
65 és 85 év között a halálozási valószínűség már 68,3 százalék. Ennek az idős, illetve öreg korcsoportnak a halálozási valószínűségét lényegében a keringési rendszer betegségeiből származó halálozások határozzák meg: 42,0 százalékkal részesednek a 68,3 százalékból, a daganatos halálozások részesedése 14,4, míg az erőszakos eredetűeké 3,3 százalék.

A betegségek (és nem a haláloki főcsoportok, mint amilyenek például a daganatos betegségek és a keringési rendszer betegségei) közül a szívkoszorúér-betegség, az agyérbetegség és a májzsugorodás okozza a legtöbb halálozást. Magas még a magasvér-nyomás-betegség, az emlőrák, a vastagbél-végbélrák és a tüdőrákból származó halandóság. Annak a valószínűsége, hogy egy nő öngyilkossággal vet vét véget életének 1,1 százalék.
15 és 35 év között annak van a legnagyobb valószínűsége, hogy egy nő motoros járműbaleset áldozata lesz. A halálozási valószínűségek rangsorában második helyen az öngyilkosság, harmadik helyen a májzsugorodás áll. Valójában mindhárom haláloki halálozási valószínűség rendkívül alacsony.
35 és 65 év között a szívkoszorúér-betegség, a májzsugorodás, az agyérbetegség, az emlőrák és a tüdőrák halálozási valószínűsége van sorrendben az első négy helyen.
65 és 85 év között a szívkoszorúér-betegség, az agyérbetegség halálozási valószínűsége 16,0, illetve 12,7 százalék, az utánuk következő magasvérnyomás-betegségé 3,2, míg a vastagbél-végbélráké 2,6 százalék.
 
 

5, Összefoglaló

A nők morbiditása rosszabb, mortalitása jobb a férfiakénál. Ennek az a valószínű magyarázata, hogy a nők érzékenyebbek egészségi állapotuk megítélésében, mint a férfiak, továbbá, hogy a körükben gyakoribb betegségek általában sikeresebben gyógyíthatók. A nők életmódja egészségesebb a férfiakénál: rendszerezettebben, mértékletesebben élnek; a kockázati tényezők gyakorisága alacsonyabb, mint a férfi népességben. Megjegyzendő azonban, hogy a fiatal nemzedékekben nő a rizikó faktorok frekvenciája. A leggyakoribb halálokok a keringési rendszer betegségei, a daganatok, az emésztőrendszer betegségei, az erőszakos halálokok és a légzőrendszer betegségei.