Vissza a TÁRKI nyitóoldalára
TÁRKI logó Közvélemény- és piackutatás Adatbank Társadalomkutatás Kiadványok Magunkról English

Adatbank

Adatkatalógus | Kutatásjelentések | OTKA-kutatások | Női Adattár | Könyvtár | Panel CD | CHER | Útmutató

Szerepváltozások. Jelentés a nők helyzetéről 1997

Előszó

Tanulmánygyűjteményt összeállítani a magyar nők helyzetéről egyszerre nagyon könnyű és nagyon nehéz feladat. Könnyű azért, mert jóformán minden társadalomstatisztikai adat tartalmaz férfiakra és nőkre vonatkozó bontást, ennélfogva (gondolhatnánk) mi sem egyszerűbb, mint kézbe venni bármilyen adatállományt és abból következtetni a férfiak és a nők eltérő helyzetére. Nehéz azért, mert a nemek közötti egyenlőtlenségek témája érzelmileg erősen terhelt. Ezen a területen valahogy az átlagnál nagyobb arányban fordulnak elő olyan elemzések, amelyekben a tényeknek legfeljebb az előre meghatározott értelmezési keretek kitöltésében lehet szerepük.

Az a szándékunk, hogy egy olyan társadalomtudományi elemző kötetet adjunk közre, amelynek a témája a nők helyzetének leírása. Ennélfogva kivétel nélkü olyan szerzőket kértünk fel, akiknek van "civil" kutatási szakterülete. Azt kértük, foglalják össze a nők helyzetére vonatkozó legújabb kutatási eredményeiket.

Kötetünknek nincs magyarországi előélete, szeretnénk viszont, ha lenne utóélete. A tematika összeállításakor mindenekelőtt azt tartottuk szem előtt, hogy a következő években meghagyjuk egy esetleges nyomkövetés lehetőségét. A Társadalmi Riport révén ismertté lett, elemző bemutatásokat tartalmazó kiadványokhoz hasonlóan az a szándékunk, hogy a tematizálás követhető, az adatok pedig felfrissíthetők legyenek.

A kötet három nagyobb tartalmi blokkra tagolódik. Az első a munkahelyi karrier lehetőségeivel, a nők munkaerőpiaci helyzetével, valamint a nők közéleti életben való részvételével foglalkozik.

A szocialista országok munkaerőpiacának egyik megkülönböztető jellemzője volt a nők magas munkaerőpiaci részvétele. Magyarországon már a gazdasági átalakulás előtt elkezdődött, a rendszerváltás során pedig jelentősen felgyorsult a foglalkoztatottság visszaesése. Ez előbb a férfiak, majdnémi késéssel a nők részvételének csökkenésében mutatkozott meg. A munkaerőpiaci átalakulás, legalábbis az első időszakban, a férfiak munkanéiküliségi mutatóinak jelentősebb emelkedését hozta magával. Nemcsak egyszerűen az átlagos munkanélküliségi ráták, hanem a tartós munkanélküliség mutatói is a férfiak súlyosabb helyzetéről tanúskodnak.

Mint ahogy arra Frey Mária tanulmánya felhívja a figyelet, hozzá kell mindehhez persze tenni néhány megszorító megjegyzést. Egyfelől a munkanélküliség magyarországi definíciójának alkalmazásával, mindenekelőtt az anyasági támogatási programokban való részvétel eltérő kezelése révén, némiképpen kedvezőbb eredményeket kapunk, mint ha szigorúbban ragaszkodunk az ILO definíciójához. Másfelől azt is tekintetbe kell venni, hogy a gazdasági átalakulás első időszaka erőteljesebben érintette azokat az ágazatokat, amelyekben a férfiak foglalkoztatottsága volt uralkodó. A következő időszak fontos kutatási iránya lehet tovább követni a női foglalkoztatottság változásait.

A férfiak és a nők karriermintái ma még mindig jelentősen eltérnek egymástól. Nagy Beáta tanulmánya ezen eltérések három lehetséges magyarázatát vázolja fel, elsősorban a gazdasági vezetőkre, valamint a női vállalkozókra vonatkozóan. Ezen összetevők közül az egyik csoportba a nemek közötti különbségekre visszavezethető tényezők tartoznak. A másik magyarázat szerint a szervezetek működésével kapcsolatos tényezők határozzák meg a férfiak és a nők eltérő előmeneteli lehetőségeit. Végezetül a harmadik csoportba a nemet, a szervezetet és a társadalmi környezetet egyaránt meghatározó szempontok tartoznak. A magyarországi adatok (összhangban a más országokban talált adatokkal) a nők karrier-lehetőségeinek korlátozottságát mutatják, mindamellett, hogy a tanulmány azt is megállapítja, hogy a nőknek a vezetésben, illetve a vállalkozásokban elfoglalt helyzete nem romlott az elmúlt években.

A munkahelyi karrier mások számára látványos és a közösség szempontjából megkülönböztetett jelentőségű formája a politikai karrier: Lévai Katalin és Kiss Róbert tanulmánya arra hívja fel a figyelmet, hogy a magyarországi politikai szférában még mindig meglehetősen alulreprezentáltak a női szereplők. Így van ez mindenekelőtt az egyéni politikai karrierek felsőbb szintjein. A helyi poli-tikában egy kissé talán kedvezőbb a helyzet, de ott is alapvetően a férfiak közügyekben való aktív részvétele jellemző. A háttérbe szorítás azonban nem csak az egyéni karrierekben, hanem a női szervezetek még mindig gyenge pozícióiban is megnyilvánul. A rendszerváltás idején azt lehetett várni, hogy a politikai demokrácia intézményeinek kiépülése egyben a köztes politika intézményeinek, a civil szervezeteknek számszerű növekedését és jelentős aktivizálódását hozza magával. Ez csak részben következett be, bár e kötet szerkesztőinek várakozásai szerint a közeljövőben a női szervezetek aktívabb közéleti, érdekérvényesítő szerepvállalása várható. A politikai akaratnyilvánítás egyik legjelentősebb szegmense a női választói csoport. Bár ma még a pártok programjaiban csak elvétve vannak jelen a nők problémái, ez nem változtat azon, hogy a női választó csoport akaratformálása jelentős szerepet játszik a demokrácia szereplői közötti erőviszonyok alakításában.

A második blokkot a családi élettel, a gyermekvállalással kapcsolatos vélemények, illetve viselkedési minták vizsgálatának szenteltük. A házasság és a család intézményének átalakulását; helyenként problémáit jelzi a családi együttéléssel kapcsolatos mutatók kedvezőtlen alakulása. Tóth Olga tanulmánya a családban és házasságban élők számának visszaeséséről számol be. Ennek persze számos oka van, ezek közé tartozik a házasságok számának csökkenése, a válások tartósan magas szintje, a házasodási kor későbbre halasztása, valamint a férfiak és a nők várható élettartama közötti jelentős eltérés is, amely a nők özvegyi létének mint életformának a terjedésével is jár. Kérdés, hogy ezúttal a család válságáról vagy inkább a családi együttélés keretfeltételeinek kedvezőtlen, ám időben még visszafordítható változásáról lehet szó.

A Pongrácz Tiborné és S. Molnár Edit tanulmányában szereplő adatok mintha inkább az utóbbi, kevésbé pesszimista forgatókönyv mellett szólnának. Ők tanulmányukban azt mutatják be, hogy a gyermekvállalási lehetőségek romlása a tényleges gyermekvállalási magatartás kedvezőtlen alakulását idézte elő. A gyermekvállalási kedv visszaesésének okai között az olyan általános "modernizációs" tendenciák mellett, mint a házasodási kor, valamint a gyermekvállalási kor későbbre halasztása, valamint a házasságon kívüli gyermekvállalás terjedése, a gyermekvállalás gazdasági és társadalompolitikai környezetének kedvezőtlenebbé válása is fontos szerepet játszik. Mindazonáltal a gyermekekkel és a családdal kapcsolatos vélemények bizonyos fokú optimizmust engednek meg. Magyarországon a családdal és a gyermekek vállalásával kapcsolatos attitűdvizsgálatok más országokhoz képest erős pozitív elkötelezettséget mutatnak.

A harmadik blokkban lényegében azzal foglalkozunk, hogy miképpen fest a társadalmi integráció, a társadalom kohéziója a nők és a férfiak szemszögéből. Ebben a témakörben az itt közölt tanulmányok négy nagyobb témával foglalkoznak: a nők egészségi állapotának alakulásával, a nők szegénységi mutatóival, valamint bizonyos társadalmi beilleszkedési zavarokkal, mint például alko-holizmus és drogfogyasztás, valamint bűnözés és prostitúció. Józan Péternek a nők egészségi állapotának alakulásával kapcsolatos tanulmánya kiemeli, hogy a nők "egészség-tudatossága" nagyobb fokú, mint a férfiaké. Ez azt jelenti, hogy a férfiakhoz képest a nők nagyobb arányban elégedetlenek az egészségi állapotukkal. A nők életesélyei lényegesen jobbak, mint a férfiaké.

A tanulmány szerzője külön kiemeli, hogy a férfiak és a nők életesélyei közötti jelentős, a várható élettartamban mért mintegy kilenc évnyi különbséget elsősorban társadalmi és nem biológiai okok magyarázzák. Ugyanakkor a tanulmány arra is felhívja a figyelmet, hogy a kedvezőbb mortalitási adatok kedvezőtlenebb morbiditási adatokkal párosulnak. Ebből pedig arra következtet, hogy az egészségügyi rendszer átalakításának iránya abból a szempontból sem közömbös, hogy milyen eltérő hatásokkal lesz mindez a férfiak és a nők helyzetére.

A gazdasági átmenet egyik nagyon kedvezőtlen, ám elkerülhetetlen következménye volt a szegénység növekedése Magyarországon. Spéder Zsolt tanulmánya, amely a nők és a férfiak szegénységének eltérő arányaival foglalkozik, hiánypótló írás. Kutatása eredményei szerint nincsenek jelentős különbségek a férfiak és a nők szegénységi arányaiban a mai Magyarországon. A szerző hozzáteszi azonban, hogy a férfiak és a nők megoszlása aszerint, hogy milyen csa-ládtípusban élnek, eltér egymástól, különösen az eltérő mortalitási és demográfiai jellemzők miatt. Ez mindenekelőtt az egyedül élő özvegy nők magasabb arányában mutatkozik meg. Ha viszont ez így van, akkor a szegénység mérése során alkalmazott módszertani előfeltevések jelentős mértékben alakíthatják azt a képet, ami bennünk a szegény férfiak és szegény nők egymáshoz viszonyított arányáról él. A szegénység meghatározói között a háztartások demográfiai életciklusa nagyon fontos szerepet játszik. Az ezzel kapcsolatos vizsgálatok két olyan családtípust emelnek ki, amelyekben a nők különösen veszélyeztetettek; az idős, egyedül élő özvegyek és a gyermekeiket egyedül nevelő anyák.

Két tanulmány foglalkozik a társadalmi beilleszkedési zavarok két formájával, a bűnözéssel és a prostitúcióval, valamint a gyógyszer-, drog- és alkoholfogyasztással, valamint a részben ezekhez is kapcsolható mentális zavarokkal. Fehér Lenke munkája kiemeli, hogy a női bűnözés aránya az összes bűnözésen belül lényegesen alacsonyabb, mint a férfiaké. Ez valószínűleg mindenekelőtt társadalmi és szocializációs tényezőknek köszönhető. Mindehhez még azt is hozzá kell tenni, hogy a nők bűnözése kisebb mértékben emelkedett az elmúlt években, mint a férfiaké. Nem tartozik viszont a kedvező fejlemények közé az, hogy a nők az áldozatok között lényegesen magasabb arányban szerepelnek, mint a férfiak. A tanulmány külön kiemel két olyan problémát is, amelyek a jelen és a közeljövő Magyarországán meghatározóak, illetve azok lesznek: a nők ellen a családon belül elkövetett erőszak, illetve a prostitúció és az azzal kapcsolatos bűncselekmények.

Elekes Zsuzsanna tanulmánya a drogfogyasztással és alkoholfogyasztással, valamint a mentális betegségekkel és öngyilkossággal kapcsolatos folyamatokat elemzi. E társadalmi jelenségek közül az újonnan teret nyerő kábítószerhasználat kivételével valamennyivel már régebb óta együtt kell élnünk. Az öngyilkossági arányok örvendetes módon csökkennek, nem így van ez viszont az alkoholizmus egyes adataival. A neurózisok száma határozott emelkedést mutat. A nők és a férfiak devianciákban való érintettségéről viszonylag kevés vizsgálat készült, ám azokból a férfiak és a nök egymástól eltérő érintettségére lehet következtetni. A nők öngyilkossági hajlama alacsonyabb, ám időben stabilabb, mint a férfiaké. Alkoholfogyasztási szokások tekintetében különösen a fiatal és az értelmiségi nők növekvő alkoholfogyasztását kell kiemelnünk. Végezetül, az adatok határozottan azt mutatják, hogy a nők között nagyobb a neurotikusok, depressziósok aránya és problémáik megoldására gyakrabban nyúlnak a gyógyszeres terápiákhoz.

Ezzel a kötettel egy sorozatot szeretnénk elindítani. Egy olyan sorozatot, amelynek segítségével bizonyos időszakonként visszatérnénk a nők helyzetének alakulására és tényszerű, kiegyensúlyozott elemzésekkel igyekeznénk hozzájárulni a jelen kötet témakörébe illő folyamatok jobb megértéséhez. Bízunk abban, hogy vállalkozásunk kedvező fogadtatásra talál a társadalompolitika iránt érdeklődő valamennyi kedves olvasónk körében.

A szerkesztők


Kereshető adatkatalógus (TDA) | Kutatásjelentések | OTKA-kutatások | Női Adattár | TÁRKI—Andorka Könyvtár | CHER-projekt | Hogyan lehet hozzáférni a TÁRKI Adatbank adataihoz?